4.rész


4.Rész

Másnap este Zara kezében popcorn-nal és egy nagyon furcsa fekete löttyel üldögél a moziteremben. Mellette Nesa és Masa már nagyban tömik magukba a pattogatott kukoricát. 

- Nagyon remélem, hogy igazad volt Masa és ez a film valóban nem lesz ijesztő. Ha átvágtál és tényleg hű lesz a kategóriájához tehát horror akkor biztosan kinyírlak utána. ~Gyömöszöli magába a kukoricát Nesa. 

- Nyugi ennek az első részét már láttam és egyáltalán nem volt ijesztő. Ne aggódjatok. 

- Remélem. ~Fűzi hozzá Zara majd ő is belekóstol a pattogatott kukoricába. Nem is rossz. Nesa és Masa előnyben vannak vele szemben, mind a ketten többször is jártak már ezelőtt közös városban is és a tündér fővárosban is. Zara velük ellentétben viszont összesen kétszer volt a szülővárosán kívül. Sosem volt még moziban, így neki ez az első alkalom, hogy ilyen helyen jár. Nesa és Masa már voltak, Masa többször is, így nekik nem új teljesen a szituáció. Zara úgy érzi magát, mint egy kisgyerek aki még csak most ismerkedik a világgal. 

- Mi ez a trugyi? ~Nézegeti a poharában lévő fekete kicsit sem bizalom gerjesztő italt. 

- Kóla. Isteni. Ha egyszer megkóstolod szinte biztos, hogy ráfüggsz. Sajnos tündér földén nem nagyon kapni, pedig ha lehetne mindig ezt innám. ~Emeli fel nagy boldogsággal a poharát Nesa és jól esően belekortyol. 

- Az iskolában van ilyen. Ráadásul már többször is láttam vacsoránál és ebédnél, hogy ilyet iszol. ~Nézegeti Zara továbbra is. Nem igazán tud megbarátkozni vele. 

- Igen szerencsére. Örülök is neki nagyon. A harcosok, amazonok, törpök előszeretettel fogyasztják a minden napokban, náluk ez egy olyan dolog, mint nálunk a gyümölcslé. Így szerencsére az iskolában is van, nagy örömömre. ~Vigyorog Nesa majd ismét beleiszik a pohárba. 

- Jól van. ~Motyogja Zara és bátortalanul szájához emeli a poharat. Éppen, hogy csak hozzáér a szájához az a rossz kinézetű ital, mikor már egyből el is emeli onnan. Lassan végig nyalja az alsó ajkát. 

- Az íze jobb, mint a színe. ~Ismeri el majd egy bátor kortyot iszik belőle. 

- Tényleg jó. ~Bólogat Nesa-ra nézve. 

- Látod? Én mondtam. ~Pislant rá oldalasan egy mindent tudó mosollyal Nesa. A hatalmas képernyőn hirtelen fények jelennek meg, ami mind a három lányra a szívinfarktust hozza. A fény mellé hang is társul aminek hatására Zara a szívéhez kapja egyik kezét. 

- Még az a szerencse, hogy nem volt nálam a pohár. Biztos eldobtam volna. ~Fújja ki a levegőt ijedten Nesa. 

- Szerintem nem volt a legbölcsebb ötlet éjfélkor beülni a moziba. Főleg úgy, hogy rajtunk kívül egy lélek sincs itt. ~Néz körbe a terembe Zara hátha valaki mégiscsak jött még filmet nézni. 

- Nem is ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy egy horror filmet választottunk. ~Fűzi hozzá Nesa. 

- Szerintem nem akkora baj ez, hogy csak mi vagyunk. Inkább így, minthogy amazonok lennének itt. A film közben vágnák el a torkunkat. Jó ez így, másrészt pedig már elmondtam minimum negyvenszer, hogy ez a film nem lesz ijesztő. ~Magyarázza először Zara-ra majd Nesa-ra nézve Masa.

- Itt vagyunk egyedül egy moziteremben, mindezt egy közös városban és éjszaka. Már most félünk pedig még nem is történt semmi. ~Idegeskedik Nesa és inkább még egy adag kukoricát töm a szájába. 

- Maradjatok csöndben és figyeljünk most már. ~Szól rájuk Zara majd teljes figyelmét a horrornak szenteli. Nem telik el sok idő mikor mind a hármukban tudatosul, hogy ez valóban nem volt egy jó döntés. Zara és Nesa haragos pillantásokat küldenek Masa-nak amikor a film olyan ponton jár, hogy éppen nem a félelem fojtogatja őket. 

- Kapd be Masa. Azt mondtad nem ijesztő. ~Takarja el a szemeit Nesa. 

- Igen, mert az első része tényleg nem volt az, de ez nagyon para. ~Masa is többször használja Nesa technikáját és vagy eltakarja a szemeit vagy inkább oda sem néz. A lányok kórusban sikítanak fel többször is. Mind a hárman azért imádkoznak, hogy minél hamarabb legyen vége a filmnek és épségben jussanak vissza az iskolával együttműködő hotelbe. 

- Kinyírlak Masa. Én ki foglak nyírni. ~Morogja Nesa. Zara próbálja megőrizni a nyugalmát de az ijesztő képsorok mindig elérik a céljukat. Hevesen verdeső szívvel szidja magát belülről amiért beleegyezett ebbe pedig már akkor is érezte, hogy ez nem lesz jó ötlet. 

- Komolyan nem hiszem el, hogy egy ilyen sötétben öldöklős filmet kellett választanunk. Hogy a fenébe fogunk így hazajutni...a sötétben? ~Szűri ki a fogai között Zara. Annyira összeszűkül ijedségében a gyomra, hogy enni sem bír többet. 

- Ne is mond. Ebbe bele sem akarok gondolni. ~Sistergi Nesa grimaszolva. Zara és Nesa ijedten sikítanak fel egy újabb hirtelen támadástól. Masa már nem is nézi. A szemeit eltakarva várja, hogy teljen az idő. 

- Megöllek Masa, megöllek. ~Suttogja Nesa már sokadszorra. A film szinte kínzó lassúsággal ér véget, de a lányok még akkor sem nyugodnak meg. Most jön az a rész, amikor valahogy el kell jutniuk a hotelbe. Mind a hárman némán ülnek a moziteremben és próbálnak valami nagyon frappáns ötlettel elő állni. 

- Szerintem mennünk kellene. ~Suttogja Masa. 

- Na ne mond. ~Néz rá csúnyán Nesa. 

- Menjünk. Ha lemegy a stáblista lekapcsolják a fényeket és akkor itt maradunk a teljes sötétségben. ~Amint Masa kimondja Nesa már fel is ugrik. Gyorsan összeszedik a szemeteiket és gyorsan elhagyják a mozitermet. Kiérve a bevásárlóközpontba még mindig nem lelnek megnyugvásra. A késői idő miatt már senki nincs rajtuk kívül és csak néhány lámpa ég, hogy bevilágítsa a teret. 

- Istenem, hogy tehettünk ilyet? Ott kellett volna maradnunk a hotelben. Azt sem tudjuk valójában merre kell menni, ráadásul sötét is van. Biztosan ki fog minket végezni valaki út közben. ~Nyivákol Nesa idegesen. Zara szeretne valami megnyugtatót mondani, de nem igazán tud. A három lány egymásba kapaszkodva siet ki a hatalmas bevásárlóközpontból. Ahogy kiérnek és szembesülnek az utcákkal amik bár ki vannak világítva mégsem tűnnek túlságosan biztonságosnak a lányok még jobban félni kezdenek. 

- Fixen végünk. ~Jelenti ki teljes határozottsággal Nesa. 

- Ne legyél már vészmadár. Biztonságban vagyunk, nem lesz semmi baj. ~Nyel egyet Zara, hiszen egyáltalán nem nyugodt, de nem állhatnak itt reggelig, valamerre el kell indulniuk. 

- Hát persze. Közös városban amazonokkal és vérszomjas harcosokkal teljes biztonságban vagyunk. ~Gúnyolódik Nesa miközben tesznek néhány lépést az ismerős irányba. 

- Nem vagyunk annyira messze a hoteltől. És amúgy is a város ezen részén nem nagyon vannak amazonok. ~Magyarázza Zara és még pár lépésre kényszeríti a lányokat. 

- Te meghibbantál. Itt nincsenek amazonok? Ez egy bevásárlóközpont. Itt minden faj megfordul. ~Morogja idegesen Nesa. 

- Nyugi. Úgy értettem, hogy errefelé nem laknak amazonok. Akik napközben itt voltak, mostanra már elmentek. ~Forgatja meg a szemeit Zara. 

- Jól van menjünk lányok. Haladjunk mert ennek így semmi értelme. Az biztos, hogy arról jöttünk. ~Mutat abba az irányba Masa amerre mindannyian néznek. 

- Baj van lányok? ~Zara szíve a torkába ugrik és még abban a pillanatban fehéredik el az egész arca. Nesa és Masa halálra rémült szemekkel merednek maguk elé. Sikítani egyikük sem mer. Zara egy pillanat erejéig biztos benne, hogy a baltás gyilkos áll mögöttük aki itt a bevásárlóközpont előtt fogja darabokra vágni őket. Mivel nincs mit tenni így csiga lassúsággal fordul meg hunyorogva, minél kisebbre kinyitva a szemeit, hogy inkább ne is lássa ahogy éppen megöli őket valaki. A fejét szigorúan lehajtva fordul majd fel sem nézve várakozik hogy mindennek vége legyen. Mikor ez nem történik meg akkor lassan felemeli a fejét és meglátva a tőlük nem messze álló értetlen tekintetű férfit a szíve egy nagyot dobban. Mintha most éledt volna újjá. Atya ég. Erősen kell tartania magát, hogy el ne tátsa a száját. Egy pillanatra barátnőire néz akik közül Nesa valóban tátott szájjal nézi az istenségnek kinéző férfit. Zara is gyorsan visszavezeti rá a tekintetét. Ekkora izmokat talán még nem is látott. Eddig azt hitte Nace a világ legjobb pasija de most már nem biztos ebben. Ez a férfi olyan, mintha az égből leszállt tökéletesség lenne. 

- Jól vagytok? ~Húzódik egy kérdő de egyszerre értetlen mosoly az arcára. Zara egy nagyot nyelve kapja össze magát ahogy a lábai meginognak. Ez a mosoly valószínűleg még a jeges Krisa tanárnőt is megolvasztaná. 

- J...J..Jól. Csak horror filmet néztünk amiben volt egy baltás gyilkos..~Nesa vékony hangú cincogása még vicces is lenne ha Zara agya nem blokkolna le teljesen ettől a hirtelen ijedségtől majd a tökéletes férfi látványától. 

- Baltás gyilkos? ~Kérdez vissza az idegen egy gyors kacagás után. 

- Igen....Te vagy az? ~Nesa idegesen nyalja meg alsó ajkát. 

- Hogy én? Nem hinném. Nem szokásom baltával járkálni, fegyver gyanánt amúgy is a kardot szeretem. De nem is szoktam hobbiból fiatal lányokat gyilkolni. ~Kuncog jó ízűen a férfi mire mind a három lány elfojt egy nyögést. Ha ennek a palinak bárki is nemet tud mondani, akkor az biztosan nem ember. 

- N..Nem? Akkor jó. Már azt hittük, hogy itt a vég. ~Fújja ki megkönnyebbülten a levegőt Nesa.  

- Kik vagytok ti? ~Néz végig a lányokon. A szeme megakad Zara-n és hosszabban elidőzik rajta. Valami furcsa érzés keríti hatalmába amit nem tud hova tenni. Egy furcsa de ismerős érzés. Mintha már érzett volna valamikor ezelőtt hasonlót. Mintha Zara nem lenne számára teljesen idegen. A szokatlan színű haját nézi ami nagyon szép keretet ad a gyönyörű arcának. Feltűnő szépség. 

- Diákok vagyunk. A Lonmons-ba járunk. 

- A Lonmons-ba? ~Csillan fel az elképesztő izmokkal rendelkező férfi szeme. 

- Igen....Te ki vagy? ~Kérdezi kissé félénken Nesa. A férfi elmosolyodik majd a nadrágja zsebébe dugja egyik kezét. 

- Braid. A Nevem Braid Bladevale. ~Zara arcára ráfagy az éppen aktuális ábrázata, de ezzel a másik két lány sincs máshogy. Mind a hárman elképednek, hogy ez az iszonyatosan jó képű pasi Nace édesapja. Braid is észreveszi a lányok döbbenetét ami kérdéseket vet fel benne. 

- D..D..De magának nem titkos expedíción kellene lennie? ~Mutat rá értetlenül Nesa. 

- Nem rég érkeztem vissza, éppen otthonról jövök mivel itt lakom a közelben és elmentem kicsit rendbe szedni magam. Az autóm az utca végén parkol azért indultam. A fiam nem sokára megérkezik éppen érte megyek, hogy töltsünk egy kis időt együtt. ~Zara szívét egyből elárasztja a melegség. Milyen kedves tőle. Nem rég ért haza, de egyből a fiára gondol. 

- Ti honnan tudjátok, hogy én titkos expedíción voltam? ~Húzza fel kérdőn az egyik szemöldökét. 

- Nace mesélte. ~Vágja rá Masa. 

- Áh Nace. Szóval ismeritek a fiamat. ~Mosolyodik el. 

- Igen. Nace nagyon jóban van Zara-val. ~Zara azonnal lehajtja a fejét ahogy Nesa ránéz. Szerencsére Masa kapcsol és mielőtt nagyon egyértelmű lenne, hogy ki is az a Zara, gyorsan átöleli Nesa vállát és maga felé húzza ezzel elérve, hogy Nesa tekintete átvándoroljon rá. 

- Igen. Nace jóban van az egyik barátnőnkkel. ~Erősíti meg Masa egy erőltetett vigyorral és bólintással. 

- Hm. Erről én még semmit nem tudok. Mit takar az, hogy nagyon jóban van azzal a lánnyal? ~Kíváncsi tekintete hatással van Zara amúgy is gyorsan ketyegő szívverésére. 

- Hát öm....Azt jelenti, hogy sokat beszélgetnek, együtt edzenek...meg ilyenek. ~Motyogja Nesa zavartan. 

- Értem. ~Braid láthatóan meglepődik ezen, de nem úgy tűnik mintha ellenére lenne a dolog. 

- Gyertek, elviszlek titeket a hotelhez. ~Masa szeme egyből felcsillan ahogy Nesa-é is. 

- Az remek lenne. ~Kapnak az alkalmon, hogy ne keljen az éjszakai időben ismeretlen terepen sétálgatni. Braid elindul a lányok pedig szorosan mennek utána. 

- Na és milyen autód van? Szárazföldi vagy légi? ~Nesa láthatóan nem tudja eldönteni, hogy tegezze vagy magázza. 

- Van mind a kettő. De most a földihez megyünk mert a légi autóm az a minisztériumnál van, és amúgy is amikor Nace-szel úgy döntünk, hogy gyorsulunk kicsit akkor mindig a földivel szoktunk menni. ~Amint kimondja a telefonja csörögni kezd. A rövid beszélgetés tartalmából gyorsan rájönnek, hogy éppen Nace-szel beszél. Zara szíve nagyot dobban mikor megbeszélik, hogy a hotelnél találkoznak. Valójában nagyon örül neki. Ha nem is sokáig de láthatja Nace-t. Az autóhoz megérkezve mind a hárman elképednek, egy matt fekete nagyon vagány tető nélküli autó tárul eléjük. 

- Az igen. ~Nézegeti az autót Nesa elismerően. A lányok beszállnak hátra Braid pedig a vezető ülésbe. Mikor beindítja Zara elmosolyodik. Ezt az autót teljesmértékben eltudja képzelni Nace-hez. A jármű gyorsasága miatt nagyon gyorsan megérkeznek a hotelhez, hiszen nincs annyira messze a bevásárlóközponttól. A lányok sűrű köszönömök hálójában szállnak ki az autónak nevezett csodából. Zara megigazítja összekuszálódott hajtincseit. 

- Nagyon szépen köszönjük parancsnok, hogy hazahozott minket. ~Hálálkodik Masa. Zara próbálja elfojtani mosolyát. Míg Nesa tegezi addig Masa magázza. 

- Most jelenleg nem vagyok munkában, úgyhogy nem vagyok parancsnok. Tegezzetek nyugodtan. ~Tisztázza le a dolgokat Braid.

- Remek. Örülünk, hogy találkoztunk önnel parancsnok úr...vagyis Braid. Köszönjük a fuvart. ~Mosolyog Masa. 

- Szívesen. ~Bólint kedvesen az újonnan megismert harcos férfi. 

- Még nincs két órája, hogy visszaértél a fővárosba és máris csinos fiatal tündér lányokkal veszed körül magad. ~Zara arcára azonnal egy boldog mosoly húzódik ahogy meghallja az ismerős hangot. Megfordul és tekintetével végig követi ahogy Nace lépésről lépésre közeledik hozzá. A harcos fiú megjelenése jó kedvről árulkodik. Hol Zara-ra bámul hol a többiekre. 

- Szia Nace. ~Köszön elsőnek Nesa majd utána sorban a többiek. Nace mosolyogva halad el Zara mellett majd az apja elé érve Braid már kitárt karokkal várja a fiát. Zara-t egy nagyon kellemes érzés járja át, ahogy nézi apát és fiát amint egymást ölelik. Igazán szép látvány. Braid megütögeti Nace vállát majd elengedi a fiát aki beáll mellé és tekintetét rögtön Zara-ra szegezi. A már szokásos pajkos mosoly kúszik az arcára amit a tündér lány annyira szeret. 

- Jól van lányok, örültem a találkozásnak. Megvárjuk amíg bementek a hotelbe nehogy a baltás gyilkosotok elő ugorjon a bokorból. ~Kacag Braid a lányok félelmén. Nesa csak elfintorodik majd még egyszer megköszöni a segítséget és a lányokba karolva elindulnak a hotel felé. Braid és Nace szüntelenül nézik amint a lányok távolodnak tőlük. 

- Milyen baltás gyilkosról beszéltél? ~Kíváncsiskodik Nace de tekintetét esze ágában sincs levenni Zara fenekéről. 

- Valami horror filmet néztek. A bevásárlóközpont előtt találtam rájuk halálra rémülve. ~Kuncog Braid az emléken. Nace halványan elmosolyodik. Minek néz horror filmet az aki nem bírja? 

- Ismered ezeket a lányokat? ~Braid próbálja visszafogni mosolyát, bár Nace amúgy sem őt figyeli. 

- Csak futólag. ~Rántja meg a vállát. 

- Azt mondták, hogy jó kapcsolatban vagy az egyik barátnőjükkel. ~Nace meglepetten kapja apja arcára a tekintetét. Braid mosolyog, a harcos fiú pedig megnyugszik mert nem úgy tűnik, hogy az apja ezt ellenezné.

- Helyes. Ebből is látszik, hogy jó ízlésed van. Milyen az a lány? ~Apja kíváncsisága megmosolyogtatja Nace-t. 

- Hogy milyen?...~Nace ízlelgeti a kérdést. Mit válaszoljon erre? Az csak nem mondhatja, hogy az első pillanattól kezdve megfogta Zara annyira különleges és gyönyörű.

- Hogy néz ki? Ha például úgy néz ki, mint a három lány közül a világos hajú akkor teljességgel megértem. Az a lány ritka gyönyörűség. ~Nace elfojtja kitörni készülő vigyorát, hiszen tudja, hogy az apja Zara-ról beszél. 

- Hasonló. Nagyon hasonlóan néz ki. Ő...különleges. Nagyon szép és kedves. Tiszta és ártatlan. Nem olyan, mint azok a lányok akikkel eddig találkoztam. A tekintete egyszerre kislányos és csábító. 

- Ajaj. Úgy hallom itt komolyabb a dolog, mint gondoltam. ~Dobja kezét döbbenten Nace vállára ahogy felé fordul. 

- Nem. Mi csak jóban vagyunk.

- Jóban? Abból könnyen lehet több. 

- Nem apa. Nem lehet. Egy harcos és egy tündér közt sosem lehet több.  ~Paskolja meg apja felkarját majd megfordul és beszáll az autóba. Zara és Nesa még vagy egy óráig beszélnek Nace és az apja kifogástalan kinézetéről. Masa már párnákkal dobálja őket, hogy végre maradjanak csendben mert aludni szeretne. A lányok sértődötten feküdnek le aludni mikor már sokadjára veri arcon őket a Masa által eldobott párna. Amíg ők szép lassan álomba szenderülnek addig Nace gyors tempóban hasít apjával az autóban. Vesznek magukhoz egy kis alkoholt majd kiautóznak a városhatárba és megállnak egy üres mező közepén. Kiszállnak a járműből majd az alkohollal a kezükben neki dőlnek a motorháztetőnek. Nace mosolyogva bámulja a gyönyörű csillagos eget. Ilyenkor tényleg nagyon szépnek látja az életet. 

- Mesélhetnél nekem arról a tündér lányról. ~Nace szemforgatva rázza meg a fejét. 

- Úgy sem számít. ~Iszik bele a whiskys üvegbe. 

- Már hogyne számítana fiam? Egy tündér szerelem mindig számít. 

- Nincs szó szerelemről. Pusztán csak testi vágyódásról. Szép, szexi, van benne valami különleges ami megfogott és ennyi. Udvarlok neki mert szexelni akarok, de ő nem adja olyan könnyen magát. Nincs szó szerelemről és nem is lesz soha mert nem lehet. Én harcos vagyok ő tündér, ha akarnánk sem lehetne köztünk több. ~Braid szíve egy pillanatra összeszorul. Nagy sóhaj kíséretében próbál rájönni mit is mondjon. Melyik irányba terelgesse a fiát? A kötelesség vagy a boldogság irányába? 

- Tudod Nace az élet nem egyszerű. Nem csak fekete és fehér mint ahogy azt sokan próbálják beállítani. Rengeteg szín van benne, rengeteg út amin lehet járni. Persze előfordulhat, hogy az ösvényt neked kell kijárnod. És az általában tele van veszéllyel. De lehet, hogy az az út lenne számodra a legboldogabb. A mai világ látszólag csak egy választást nyújt nekünk. Az amazonokat. De tudod, hogy én mit vettem észre? Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb harcos sosem volt szerelmes egyetlen amazonba sem...tündérbe viszont annál többen. Szerintem mi sokkal inkább vonzódunk a tündérekhez mintsem az amazonokhoz. Persze ezt nagyon sokan nem ismernék be, hiszen az amazonok nagyon jól néznek ki. Jó testük van, nagy testi erejük, szépek és szinte mindig falatnyi ruhákban járkálnak, de a külsejükön kívül nem sok mindent lehet elmondani róluk. Belülről üresek és még ha vannak is érzelmeik azok nagyon felszínesek. A tündérekkel viszont a kapcsolat mély. Olyan lelki mélységeket lehet beutazni velük, mint senki mással. És az érzelmek, olyan erősek és belülről fakadóak amiket talán most még el sem tudsz képzelni. ~Nace értetlenül vezeti tekintetét az apjára. 

- Nagyon úgy hangzik mintha tapasztalatból beszélnél. ~Döbben meg mire Braid csak halványan elmosolyodik. 

- Azért mert valóban tapasztalatból beszélek. 

- Micsoda? ~Nace hüledezve kap levegő után. Amióta csak az eszét tudja az apját mindig amazonokkal hozták össze. Persze voltak együtt néhány alkalommal kéjkastélyban és tudja, hogy az apja szereti a szabadidejét tündérek társaságában tölteni, de ez csak alkalmi szex. Braid soha egyetlen szóval sem említette, hogy bármikor is komolyan köze lett volna egy tündérhez. 

- Életem egyetlen igazi szerelme egy tündér volt. ~Szomorúan mosolyodik el majd a csillagokat kémleli. Nace nem igazán tud uralkodni döbbent arckifejezésén. Világ életében azt hitte, hogy az apja a végtelenségig kötelességtudó és sosem tenne olyat amivel veszélybe sodorná a Bladevale név nagyságát. Már pedig az egyik legnagyobb bűnnek számít ha egy harcos egy tündért választ maga mellé. 

- Mesélj róla, ki volt ő?

- Majd máskor. Ez az este túl szép ahhoz, hogy elrontsuk. ~Ajkaihoz emeli a whiskys üveget és jó pár kortyot legördít belőle. Nace ebből rögtön tudja, hogy az apja számára ez még mindig egy fájó pont. 

- Menjünk. ~Braid ellöki magát az autótól és visszaül a vezető ülésbe. Nace kissé vonakodva de követi édesapját. Kell egy kis idő mire felocsúdik döbbenetéből. Ha ezt valaki mástól hallja bizonyosan körbe röhögi az illetőt. Braid sokat mesélt neki a kötelességről és a fajuk iránti hűségről, éppen ezért soha egy percig sem jutott eszébe, hogy az apja bármikor is komolyan összeszűrné a levet egy tündérrel. Csendesen ül az apja mellett és Braid is elég hallgatag, bár nincs is ezzel baj. Nem kell mindig beszélni. Már az is sokat jelent neki, hogy az apja egyáltalán jelen van. Olyan kevés időt töltöttek együtt mikor gyerek volt, hogy most minden pillanatot értékel amikor vele lehet. Vágyódva dönti fejét az üvegnek és a gondolatai azonnal egy gyönyörű pasztell hajkoronával megáldott tündérre irányulnak. Zara és a lányok sokáig alszanak ami nem csoda, hiszen későn feküdtek le. Már majdnem dél van mikor ki kelnek az ágyból. Elmennek ebédelni majd a városban sétálgatva ütik el az időt addig amíg eljön az ideje annak, hogy visszamenjenek az iskolába. Vacsoránál Zara és Nace ismét egymás bámulásával ütik el az időt. Mikor felmennek a hálókörletükbe mindenki a saját kis szobájába megy, hogy lepihenjen és felkészüljön a holnapra. Zara is lefekszik de nem tud elaludni. Braid és Nace felváltva foglalják le a gondolatait. Van egy nagyon furcsa érzése velük kapcsolatban és ezt egyáltalán nem érti, hiszen nem is igazán ismeri őket. Braid-et egyáltalán nem, Nace-t csak egy kicsit. Egyszerűen hiába gondolkozik mindig, nem jut eszébe megfelelő szó amivel kifejezhetné ezt a nagyon furcsa érzést. Zara percről percre nyugtalanabb. Tudja, hogy aludnia kellene mert kemény hete lesz. Ajánlott legalább 2 foglalkozást választani a felkínált lehetőségek közül és még nem sikerült eldöntenie, pedig holnaptól már kezdődnek az órák. Vagy egy óráig forgolódik mire sikerül elaludnia. Reggel amint lemennek az első dolga, hogy az előcsarnokban lévő falikonzolon megnézi a foglalkozási lehetőségeket. Több is van ami tetszik neki, szívesen járna több féle órára is, de tudja, hogy mivel Merlys-sel külön órái is vannak, már valószínűleg nem férne bele. Mivel szeret sminkelni és díszíteni így szinte egyértelmű, hogy az egyik választott foglalkozása a testdíszítés lesz. A agya azt mondja, hogy a másik legyen a harcművészet, hiszen minél több önvédelmi vagy támadó technikát tanul meg annál jobb. A szíve viszont erősen súgja, hogy a zeneművészetet válassza. Még a feje is belezsong mikor a részletes leírásnál meglátja, hogy líra és hárfa is rendelkezésre áll. Amióta csak az eszét tudja rajong a líra hangszerért, de sosem tanult rajta játszani. Hárfán már játszott néhányszor de nagyon szívesen fejlesztené még magát. Végül a szíve dönt és a zeneművészetet választja. Reggeli után az eredettan teremhez robognak. Elfoglalják a helyüket majd amíg várják a tanárt addig Zara a szokásos elfoglaltságát csinálja. Nace-ről álmodozik. 

- Jó reggelt! ~Krisa tanárnő jeges hangja kellemetlenül robbantja ki az elképzelt világából. 

- A mai órán gyorsan végig vesszük a maradék három fajt, majd a következő órán dolgozatot írtok. A harcosok után jönnek a törpök. A fajt Héphaisztosz illetve Hermész hozták létre. Héphaisztosz sem akart kimaradni a sorból, így egy magához hasonló fajt szeretett volna létrehozni. Egy különc fajt, akik valamiben különböznek, mint a többiek. Aphrodité tündérei, Arész harcosai és az amazonok mind gyönyörűek voltak, akiknek a külsejükben nem nagyon lehetett kivetni valót találni. Mint azt tudjuk Héphaisztosz sánta volt és azt sem mondhatta el magáról, hogy mennyire jól néz ki. Éppen ezért sokszor kevesebbnek érezte magát másoknál. Ez okból eldöntötte, hogy erre épít fel egy egész fajt. A törpök azért lettek ilyen kicsik, mert ez jelképezi Héphaisztosz másokhoz viszonyított kisebbségi komplexusát. Viszont nekik adományozta a kovácsmesterség ősi tudását. A teremtésbe Hermészt is bevonta, így lettek a törpök profi kovácsmesterek és vérbeli kereskedők. Az első embert Ranadot Héphaisztosz egyik kovácsolt páncéljából hozták létre. Később, hogy a faj fent maradjon megalkották mellé a női társát Ranidot. Nem sokkal később Déméter a földből emelt ki és formázott meg egy új fajt, a manókat. Az ő célja csak annyi volt, hogy átadja földművelési tudását és legyenek elhivatott emberei, akik szeretettel gondozzák terméseit. Az első manó párt Foldin-nak és Foldilnal nevezték el. Utoljára pedig a koboldokat hozta létre Themisz és Métisz. Azért, hogy a megfontoltság is jelen legyen az új fajok által alkotott világban. Ők az igazság hírnökei és a jog élő képviselői. Most pedig vegyétek elő a füzetet. ~Zara sóhajtva teljesíti a parancsot. Az óra végén kedvetlenül megy ki a teremből. Semmi kedve még egy mágia történetet eltölteni Krisa tanárnővel. Nincs vele baja, de annyira rideg a hangja, hogy még az élettől is elmegy a kedve. Bár ezt szinte minden diák átérzi. A szünet végéhez közeledve megjelennek a harcosok akik elvonulnak előttük. Zara és Nace összemosolyognak, majd Zara rosszallóan nézi ahogy Orla szinte nyálcsorgatva bámul utána. Mágia történeten Zara-n urrá lesz a fáradság és nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne aludjon be írás közben. Ásítva megy ki a teremből és barátnőivel az oldalán elbattyog az udvarig. Növénytanon amikor csak teheti Nace-t bámulja aki a tó túloldalán keményen edz egy amazonnal. Többször is szúros szemmel pislant oda. Nem tetszik neki, hogy milyen közelségben vannak. Rendszeresen földre viszik egymást amit Zara féltékenyen pásztáz, nem foglalkozik azzal, hogyha Nace ezt vele csinálná valószínűleg a gerince eltörne. Az az átkozott amazon nagyon erős. Vajon Zara lesz bármikor is akárcsak hasonló szinten? Nem sok esélyt lát rá. De akkor meg minek ez az egész? Minek harcolnak, minek gyakorolnak, ha úgy sem lesz esélyük soha egy harcos vagy egy amazon ellen? Fizikailag mind a két faj jóval erősebb náluk. Zara végig szenvedi az órákat, kedvetlen és szíve szerint nem csinálna semmit. Délután Nesa külön órára megy Zara pedig Masa társaságában az edzőterembe siet. 

- Nincs túl jó kedved. ~Állapítja meg a nyilvánvalót Masa. 

- Elegem van egy kicsit. ~Puffogja Zara. 

- Miből? Hiszen még csak év eleje van. 

- Az egészből Masa. ~Zara súlyokat rak a rúd mindkét végére, összesen harminc kilót. 

- Ez mit jelent? ~Értetlenkedik továbbra is Masa és elfoglalja a Zara melletti edzőpadot. Zara a padra fekszik és a rudat megfogva barátnőjére néz. 

- Láttad ma Nace-t meg azt az amazont? Hogy, hogy küzdöttek? 

- Nem. ~Rázza a fejét Masa és elhelyezkedve ő is megfogja a rudat. 

- Mindegy. Kemények voltak, nagyon kemények. Én pedig nem értem, hogy nekünk mi a frásznak kell harc órára járnunk mikor egyértelmű, hogy soha az életben nem leszünk olyan erősek, mint ők? Úgy dobálgatták egymást jobbra balra, hogy még a nézése is fájdalmas volt. Itt edzhetünk 100 évig sem fogjuk elérni azt a szintet. ~Zara miután kimorogja magából a szavakat neki kezd a fekvenyomásnak. 

- Ne legyél ilyen kis hitű. ~Zara kezei megremegnek mikor meglátja Nace-t aki kedvesen mosolyog le rá. Tekintetét a rúd helyére vezeti, hogy visszategye mielőtt Nace közelsége miatt saját magára ejtené. Mielőtt ezt megtehetné a harcos fiú kezei Zara kezei mellé a rúdra kulcsolódnak. A tündér lány egy döbbent nyögést hallat. 

- Mit csinálsz? ~Nyöszörgi ahogy egyre nehezebbé válik tartania a súlyokkal megrakott rudat. Nace nem válaszol, Zara pedig ettől láthatóan megijed. Nace folyamatosan nagyobb nyomást helyez a rúdra egészen addig amíg Zara kezei megremegnek. 

- Nace. ~Nyögi Zara ahogy túl nehézzé válik tovább tartania a súlyokat. 

- Mit művelsz Nace? ~Áll fel Masa, hogy barátnője segítségére siessen. Azonban mielőtt oda érne Zara kezei nem bírják tovább a nyomást. Nace ezt érzékeli és nem engedi, hogy Zara-ra essen a súlyokkal megrakott rúd. Visszateszi a helyére majd hátrébb lép egyet. A tündér lány kifáradva, fájó kezekkel de mérgesen ül fel és felsőtestével hátrafordul.

- Mit csinálsz? ~Kéri számon értetlenül a harcos fiút dühösen méregetve őt. 

- Megnéztem mennyit bírsz. ~Rántja meg a vállát. 

- Remek. ~Áll fel Zara és hitetlenül kitárja karjait.

- Megakarsz ölni? ~Dühös. Eleve rossz kedve van és Nace iménti akciója nem sokat segít a helyzeten. 

- Miért akarnálak? ~Kérdez vissza szórakozottan. 

- Nem tudom. Én is azt kérdezem. ~Zara frusztrált hangjára Nace arcára egy mosoly kúszik. Ez nem nyugtatja meg Zara-t inkább még feszültebbé teszi. 

- Nem vagyok amazon. Szóval megköszönném, hogyha ezt figyelembe vennéd. Én elhiszem, hogy ők simán emelgetnek 100 kilót, de nekem bőven elég a 30 is. ~Nace-nek meg kell erőltetnie magát, hogy visszatartsa a nevetést, azonban az arcára terülő vigyorral nem tud mit kezdeni. Látja, hogy Zara-t ez csak még jobban idegesíti, így inkább lehajtja a fejét, de már késő. Zara beharapja alsó ajkát ahogy egyre jobban megy fel benne a pumpa. 

- Bajod van az amazonokkal? ~Emeli fel a fejét Nace, hogy a tündér lányra nézzen. Kontrollálja magát, így csak egy halvány mosoly ékesíti az arcát. 

- Mi? Nekem? Dehogy. Mégis mi lenne a bajom? ~Hőköl hátra Zara és a dühe egyből csillapodni kezd. 

- Nem tudom, de úgy néz ki. 

- Neeem. ~Nyújtja el a szót, hogy hatásosabb legyen a válasz de ez így inkább komolytalannak tűnik. 

- Miért vagy ilyen feszült? ~Emelkedik Nace egyik szemöldöke a magasba. 

- Feszült? 

- Igen. Szinte forrongsz. ~Nace egy kedves mosolyt küld Zara-nak. A tündér lány hosszú ideig bámulja. Valójában ő sem érti, miért ilyen ideges. Nincs oka rá, mégis feltudna robbanni. 

- Nem tudom. ~Rázza meg a fejét szomorúan. Elönti a szégyenérzet, tényleg nem viselkedik szépen Nace-el. Valósággal neki esett, míg más helyzetben csak játékosan reagált volna rá. 

- Én igen. Len mondta, hogy vigyázzak veled és kétszer is gondoljam meg, hogy mit és, hogy mondok neked. ~Zara döbbenten kapja pasztell tekintetét a fiúra. 

- Mi? ~Csak egy cincogó hang csúszik ki a tündér lány száján. 

- Titeket mikor ide jöttök akkor arra szólítanak fel, hogy kerüljétek a konfliktust a harcosokkal és az amazonokkal mert könnyen baj lehet belőle. Minket mikor idejövünk a tündérek elkerülésére figyelmeztetnek és, hogy ne piszkáljuk őket ha nem akarunk bajt. Külön kihangsúlyozzák nekünk minden évben, hogy az elsős tündéreket teljesmértékben hagyjuk békén mert ők nagyon veszélyesek. 

- Beszoktátok tartani? 

- Mint látod, nem. ~Húzódik egy ellenállhatatlanul csábos mosoly a harcos fiú arcára. 

- Len a napokban szólt nekem, hogy veled kifejezetten vigyázzak, mert főtündér létedre mindenkinél veszélyesebb vagy. A mágia most már szinte a mindennapjaid része, így napról napra egyre jobban a felszínre tör. Jó esetben ez fokozatosan történik, de ha valami rosszul sül el, akkor robbanásszerűen is rád törhet és azt nem fogjuk zsebre tenni. Úgyhogy valójában Len eltiltott tőled egy időre. ~Kacag fel Nace, de Zara-nak ez cseppet sem vicces. Inkább szomorú. 

- Az érzelmeid ingadoznak. A testednek és az egész lényednek hozzá kell szoknia a mágia érzéséhez. Az érzelmek hatással vannak a mágiádra, a mágia pedig az érzelmeidre. Emellett pedig még kontrollálnod is kell őket. Ez nem egy könnyű feladat. Főtündér létedre pedig minden elemet uralsz. Neked nem csak egy elemhez kell hozzászoknod, nem csak egyet kell megtanulnod irányítani, hanem mindet. Az órákon megtanulod felszínre hozni a benned rejlő mágiát de majd csak éles helyzetben valamilyen nagy érzelmi hatás alatt derül ki, amikor a mágiád felül akar emelkedni rajtad, hogy mennyire tudod azt visszafojtani. 

- Honnan tudsz ennyi mindent a tündérekről? ~Masa összefonja mellkasa előtt a kezeit. 

- Az apámtól és Len-től. Len aggódik értem így elég sokat mesél nekem arról, hogy minimum még 100 évig hagyjam békén Zara-t. ~Kuncog fel a harcos fiú. Zara elmondta Masa-nak és Nesa-nak Nace és Len professzor kapcsolatát, így már őket sem éri meglepetésként ha Nace esetleg róla beszél. 

- 100 évig? Ez olyan sokáig tart? ~Esik kétségbe Zara. 

- Van akinek egy egész élet is kevés rá, hogy normálisan megtanulja kezelni. De a 100 évet azért mondta, mert addigra már sokat tapasztalsz, túl leszel jó néhány expedíción és ott úgy is kiderül, hogy mennyire vagy összhangban az erőddel. 

- Remek. ~Zara tehetetlenül ül vissza az edzőpadra. Ezzel hivatalosan is el van rontva az egész napja. Miután visszamennek Masa-val a hálókörletükbe Nesa is megérkezik a külön órájáról. Mindannyian a nappaliban ülnek és éppen a napjukat vesézik ki. Zara is beszámolót tart a Nace által mondottakról. 

- Szóval most engem valójában az egész világ, egy labilis, kiszámíthatatlan, két lábon járó tömegpusztító fegyvernek tekint? 

- Nem dehogyis. ~Nesa hangja kedves és nyugtató. 

- Túpontosan mondtad. ~Masa és Nesa egyszerre kapják a tekintetüket Orla-ra aki szeliden mosolyog a kanapén ülve. 

- Ne mondj már ilyet. ~Szól rá Masa. 

- Miért? Ez az igazság. ~Tárja szét értetlenül a kezeit. Nem érti miért ne mondhatná ki amit gondol. 

- Nem! Az emberek téged még egy gyermeknek tartanak akinek hatalmas ereje van és félnek attól, hogy ezt mennyire tudod kézben tartani. 

- Miért kételkedik mindenki abban, hogy tudom uralni az erőmet? 

- Mert főtündér vagy baszki. ~Ismételten minden szem Orla-ra szegeződik. 

- Egy átlagos tündérnek egy elemet kell kiismernie és kontroll alatt tartania. Neked ötöt...Mindezt egy időben. Az egy elemmel rendelkező tündér is tud elég nagy kárt okozni ha nincs aki megállítsa, hát még egy öt elemmel rendelkező. Ráadásul nem csak arról van szó, hogy öt elemet uralsz. Ez miatt sokkal erősebb is a mágiád. Amíg egy átlagos tündér mondjuk csinál egy erős szelet ami lefújja a dolgokat az asztalról addig te hurrikánt bocsátasz a világra..és ehhez elég, hogy valaki kihozzon a sodrodból. Mi pedig egy hálókörletben lakunk veled.

- Akkor talán fogd be. ~Néz Nesa csúnyán Orla-ra. A szőke hajú lány elfintorodik de nem szól semmit. 

- Nem kell aggódnod Zara, a tanárok azért vannak itt, hogy ne történjen semmi baj. Ráadásul Merlys szerint aki szintén egy főtündér nagyon ügyes vagy. Nem törvényszerű, hogy neked is problémáid legyenek az erőd kontrollálásával. ~Nesa kedvesen mosolyog Zara-ra. Szeretné megnyugtatni, mert láthatóan nagyon feszült. Ráadásul eddig semmi baja nem volt az ereje féken tartásával, de hogyha mindenkitől ezt hallja az könnyen hathat negatívan rá és ezt Nesa nem szeretné. 

- Ne hazudj neki. Elég ritka ha egy tündérnek ez nem okoz gondot. 

- Nem törvényszerű. ~Jelenti ki Nesa erőteljesebben. 

- Jaj istenem. Neked tudod mi tenne jót Zara? Ha megválogatnád a barátaidat. ~Orla megvetően pislant Nesa-ra majd felkel és a haját hátra dobva besétál a szobájába. Nesa hitetlenkedve néz utána. Nem akarja elhinni, hogy tényleg ezt mondta. 

- A hülye picsa. ~Motyogja még mindig hitetlenkedve mire Masa nevetve rázza meg a fejét. 

- Ne foglalkozz vele. Tudod milyen, hagyd rá. ~Legyint Masa. 

- Te, hogy bírod őt elviselni Dela? 

- Néha nehezen. ~Kuncog a fehér hajú lány. 

- Lemegyek, találkozok a másodikos lányokkal, majd vacsoránál találkozunk. ~Int Dela és már ki is siet a szobából. 

- Ő sem bír minket túlzottan. ~Néz utána Masa. 

- Szerintem sem. Konkrétan menekül a közelünkből ha nincs itt Orla. ~Sóhajt Zara. 

- Kit érdekel. Ha jóban van Orla-val akkor biztosan nem normális. ~Rázza a fejét Nesa. Zara és a két lány barátsága napról napra egyre erősebb. Zara a keddi és a szerdai napon is Nace-el edz illetve letudja mindkét külön óráját. Csütörtökön megírják az eredettan dolgozatot, majd óra végén Krisa tanárnő közli a diákokkal, hogy a következő órára ami hétfőn lesz, 3-4 fős csapatokban el kell készíteniük az istenek családfáját. Szinte az egész osztály fanyalgásban tör ki, senki nem akarja ezt elkészíteni, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy ez hatalmas munka. Ráadásul nagyon bonyolult. Hiszen van olyan isten akinek a születése kétes. Ezt mind egy keretbe foglalni úgy, hogy átlátható is legyen szinte lehetetlen. Mindenki feszülten jön ki a teremből és vonulnak a szertár elé. Krisa tanárnő beengedi őket és mindenki magához vesz egy rakat karton papírt és csapatonként egy darab hologram tervezőt. Zara, Masa és Nesa ebéd után egyből munkához látnak és ezt természetesen Zara szobájában teszik. Masa a földre teríti az egyik karton lapot és leülve mellé a többiekre néz. Zara és Nesa az ágyon ülnek, ölükben ott hever több könyv is amiben információk vannak az istenekről. Masa előveszi a telefonját és az interneten is kutakodik. 

- Az eleje még könnyű. ~Motyogja Masa és már írni is kezd a kartonra. Még csak Zeusznál és a testvéreinél tart mikor már kezd bonyolódni a helyzet. Az első nehézséget pont Aphrodité adja. 

- Akkor most ezt, hogy írjam fel? ~Masa egy pillanatra összezavarodik így Zara-ra vezeti a tekintetét. 

- Az oké, hogy Zeuszhoz és Diónéhez húzok egy vonalat és oda írom Aphroditét, de innen, hogy kapcsolom hozzá Uranoszhoz? ~Zara a fejét vakargatja Masa kérdése hallatán. Ő is elgondolkozik rajta, de csak azért mert gondolatban ő már előrébb tart.

- Hát egyszerű. Húzol egy vonalat Uranoszhoz és oda írod. 

- De akkor két helyen szerepel Aphrodité neve. 

- Nem baj...Legalább is gondolom, hogy nem baj, hát máshogy nem lehet. ~Gondolkozik el Zara ismételten. Nem tudják Krisa tanárnő mennyire veszi ezt majd komolyan, de valószínűleg teljes mértékben. Mielőtt tovább haladhatnának csatlakozik hozzájuk Nace is Zara nagy örömére. 

- Jesszusom erre emlékszem. A legutáltabb feladat volt amit valaha kaptam. ~Borzad el. 

- Sikerült megcsinálnod? ~Kíváncsiskodik Nesa. 

- Dehogy. Akkora egyest kaptam rá, mint a ház. ~Dől le az ágyra Zara és Nesa közé. 

- Sikerült ez egyáltalán valaha bárkinek is vagy csak az időnket meg az idegeinket húzzuk vele feleslegesen? 

- Azt nem tudom, de nálunk harcosoknál mikor ezt tanultuk mindenki egyest kapott rá. ~Rántja meg a vállát Nace. 

- Az nagyon jó. Akkor megéri. ~Morog Nesa ingerülten. 

- Ha Aphrodité tényleg Zeusz gyermeke volt akkor elég beteg, hogy összejött Arésszal aki szintén Zeusz gyermeke. ~Nesa Masa-ra kapja a tekintetét és egy darabig idióta fejet vágva bámul rá. 

- Szerinted ez a beteg? Nézd már meg ezt a szerencsétlen Zeuszt, a saját testvérétől volt egy rakat gyereke, többek között Arész is Hérától van.

- Jogos. ~Ismeri el Masa. 

- Mind hülyék voltak teljesen. ~Nesa kiakadva mutogat a papírra. Nace és Zara jókat szórakoznak rajta. A harcos fiú keze Zara-éra kulcsolódik majd berántja maga mellé. Átöleli és átdobja csípőjén az egyik lábát. 

- Na ne most kezdjétek. Nekem teljesen mindegy mit csináltok, de csak miután ezzel végeztünk. ~Mutogat a papírra Nesa. 

- Nyugi, ezzel nem, hogy ma de még holnap sem fogtok végezni. ~Vigyorog Nace szorosan magához ölelve Zara-t. A tündér lány mosolyogva bújik Nace mellkasához, ennél jobb helyet el sem tudna képzelni magának. 

- Akkor mondjuk segítsetek és ne turbékoljatok, mint a galambok. ~Nesa finoman de mégis jelző értékűen Nace lábára csap. A harcos fiú csak felmordul de nem különösebben érdekli a dolog. 

- Nace húzz innen. Ha nem vagy hasznos tagja a csapatnak akkor legalább ne hátráltass minket. ~Nesa nem adja fel.

- Én nem hátráltatok senkit. ~Motyogja Nace Zara nyakához bújva. Lehellete csiklandozza a tündér lány nyakát mire halkan fel is kuncog. 

- De igen! Feltartod Zara-t így ő nem a feladatra koncentrál. ~Nace fújtatva ül fel és fordul Nesa felé. Hosszasan néznek egymás szemébe, olyan mintha magukban éppen válogatott szidalmakat küldenének egymásnak. Végül Nace felsóhajt és a Masa által írt karton lapra néz.

- Jól van segítek, egy kicsit csak, hogy békén hagyj végre. ~Sandít Nesa-ra majd vissza a lapra. 

- Állj, állj, állj. Az kéne még. Nem. ~Ellenkezik hevesen a kezét is rázva Nesa. A többiek egyszerre fordulnak felé értetlenül. Nace ostoba tekintete amellyel Nesa-ra néz még meg is nevettetné más helyzetben. 

- Azt mondtad egyest kaptál rá. Erre mi is képesek vagyunk magunktól is, úgyhogy nem kell hozzá segítség. Az egyest érő tanácsaidat inkább tartsd meg magadnak. ~Nace morogva vesz egy mély levegőt ami egyből mosolyt csal Zara és Masa arcára is. Egyértelmű, hogy Nace-t jelen helyzetben eléggé idegesíti Nesa. Zara úgy érzi, hogy már kezdi megszokni Nesa stílusát így őt ez már nem zavarja inkább szórakoztatónak találja. 

- Szóval...Ez még a vázlat, ugye? ~Mutat a karton lapra. 

- Igen. ~Bólint Masa. 

- Persze. Mit gondolsz már egyből a véglegeset írjuk? ~Zara kuncogva rázza a fejét Nesa hozzászólásán. Ő már tudja, hogy Nace türelme lassan elfogy. A harcos fiú élesen szívja be a levegőt de úgy tesz, mintha meg sem hallaná amit Nesa mond. 

- Tegyetek kérdőjelet azokhoz a nevekhez akinek a születése nem biztos. Például Aphroditéhez vagy Erószhoz. Úgy is lehet, hogy egy számot tesztek a neveik mellé. 1-est ahhoz amelyik a legvalószínűbb és így tovább. Erósznál például három eshetőség is fenn áll, jobban átlátható ha beszámozzátok.

- Ez jó ötlet. ~Ismeri el Masa mosolyogva. 

- Köszönjük az egyes érdemjegyre esélyes tippet. ~Gúnyolódik Nesa. 

- Ne legyél már ilyen ez tényleg jó ötlet. ~Böki meg Zara barátságosan. Nace lassan vezeti rá a tekintetét majd utána az üvegfalra. 

- Én komolyan nem értem Nesa, hogy téged, hogy nem hajított még ki innen senki. ~Nace hangja fenyegetően nyugodt. Masa és Zara egyszerre nevetnek fel. Volt már, hogy ők is gondoltak rá. 

- Úgy, hogy szeretnek engem. Ugye? ~Néz felváltva a lányokra. 

- Hát hogyne. ~Mondja Masa egy kis gúnnyal a hangjában. Nesa összehúzott szemekkel fordul felé. 

- Meddig akartok amúgy itt tespedni? ~Nace felváltva néz Nesa-ra és Masa-ra. Szeretne egyedül maradni Zara-val.

- Tessék? Az egyedüli aki itt tesped az te vagy. Mi dolgoznánk ha nem tartanál fel minket. ~Nesa háborogva rázza a fejét. 

- Jól van inkább elmegyek mert én ezt nem bírom tovább. Este találkozunk? ~Zara szíve egy nagyot dobban ahogy Nace ránéz. 

- Persze. ~Olvadozik a harcos fiú pimasz tekintetétől. 

- Helyes. Akkor sziasztok. ~Áll fel és intve a lányoknak már el is megy. 

- Na végre. ~Fújja ki megkönnyebbülten a levegőt Nesa. 

- Miért voltál ilyen kiállhatatlan? ~Kérdezi Masa.

- Mert megzavart minket a munkában és ezt nem szeretem. 

- Folytassuk. ~Sóhajt Zara kedvetlenül. Vagy két órát töltenek még a szobában mire mindannyiuk agya teljesen elfárad és összezavarodik. Nesa a szobájába megy meditálni és pihenni kicsit míg Masa és Zara az edzőterembe mennek. Ők ketten tudják, hogy nekik nem sok választásuk van. Nagyobb fizikai erőre van szükségük ha labdába szeretnének rúgni a későbbiek folyamán. Mikor belépnek az edzőterembe egyből kiszúrják a három párbajtan professzort Nace, Mika és Merlys Lyellarnia társaságában. 

- Ott meg mi folyik? ~Kíváncsiskodik Masa. 

- Nem tudom. ~Súgja vissza Zara. Őt is nagyon érdekli vajon miről lehet szó. Először Nace tekintete majd sorban a többieké is Zara-ra és Masa-ra téved. A két lány egyből megszeppen a hirtelen figyelemtől. Zara valahogy úgy érzi, köze lehet az iménti beszélgetésükhöz. 

- Áhh tündérek, jó, hogy jöttök. Éppen rólatok volt szó. ~Len professzor int nekik jelezve, hogy menjenek oda. 

- Az remek. ~Dünnyögi Masa alig hallhatóan. A két lány mosolyt erőltetve magukra állnak meg a kisebb társaság mellett.

- Éppen most beszéltük meg, hogy jövőhéten pénteken fogjuk megtartani a szintfelmérőket. Zara neked nem szintfelmérőd hanem szintvizsgád lesz az nap. Masa neked valószínűleg az azutáni héten pénteken lesz szintvizsgád, mert te is jól haladsz. ~Zara gyomra egy pillanat alatt lesz borsóméretű, de az utolsó mondat után Masa is hasonlókat érez. 

- Szintvizsgám lesz? ~Dörzsöli meg a homlokát Zara. 

- Igen, már említettem, hogy mivel nagyon ügyes vagy így neked nem csinálunk szintfelmérőt hanem egyből szintvizsgázol. ~A Zara arcára húzódó mosolynak álcázott grimaszból mindenki számára egyértelmű a tündér lány álláspontja. Miszerint ezt ő nem nagyon szeretné. 

- Zara. Nace szerint....~Len Nace-re mutat, mire a tündér lány is rávezeti a tekintetét. Egyből jobban érzi magát. Nace közelsége ezesetben nyugtató hatással van rá. 

- Nagyon ügyes vagy. És azok alapján amiket mi is láttunk ez tényleg így is van. Van tehetséged a harchoz ami a te esetedben egy nagyon jó dolog. Szívás ha valakinek egyáltalán nincs érzéke ehhez expedíció hősként. ~Len egy pillanatra Merlys-re tekint a mondat közben. Egy halvány mosoly húzódik az arcára. Bár csak egy pillanat műve az a pillantás, Merlys észreveszi és egyik kezét a csípőjére teszi.

- Gyerünk Len. Nyugodtan hozz csak fel engem példának. ~Len kedvesen elmosolyodik, Merlys pedig egy komolytalan sértettséggel néz rá. Valójában nem bántódott meg, hiszen tisztában van a képességeivel. 

- Igen, például Merlys nem volt annyira jó a harcokban. ~A professzor láthatóan próbálja visszafogni a mosolyát. 

- Tényleg? ~Zara ezen meglepődik. Annyi történetet és mesét hallott Merlys-ről. Azokban persze mindig csak a mágiája és a varázslatai kerültek terítékre de valahogy eszébe sem jutott, hogy Merlys ne lenne jó harcos. 

- Igen. Csapnivaló volt a harci tudásom. Nem a szorgalmammal volt a baj, mert rengeteget gyakoroltam, mikor felkerültem a minisztériumba még külön kiképzést is kaptam Armageddon Mortimer-től aki akkoriban a legnevesebb harcos volt. Armageddon sokáig próbálkozott velem de egy idő után belátta, hogy menthetetlen vagyok. Időnként mikor jöttek a minisztériumba tehetséges harcosok akkor elküldtek hozzájuk, hogy majd hátha csoda történik és valamelyikük megtanít engem normálisan harcolni. Többek között Len és Braid Bladevale is tanított de ők sem jártak sikerrel. Így a tündér vezetőség végül belátta, hogy nincs mit tenni. Az én tudásom eddig fejleszthető. ~Merlys néha elmosolyodik egy-egy emléken ami az eszébe jut. Zara ismételten meglepődik. Len is és Nace apja is tanították Merlys-t. Igazán szerencsés egy nő. Len is jól néz ki, de Braid Bladevale már isteni kategória. Zara ebből a szempontból igencsak szívesen lenne Merlys helyében. 

- Próbálkoztunk Braid-del mi is sokat, de tudjuk, hogy működik ez. Mindenkinek van egy korlátja amit egy bizonyos fokig ki lehet tolni, de nem lehet csodát várni. Merlys-nek nem volt érzéke a harchoz, ez ilyen. Valakinek van, valakinek nincs. Helyette viszont nagyon nagy mágiája volt amivel rengetegszer kihúzott minket a csávából. ~Len és Merlys mosolyogva összenéznek.

- Ez fordítva is igaz. Csak addig voltam jó helyzetben amíg távol volt tőlem az ellenfelem, onnantól kezdve, hogy közel jutott hozzám már a harcosoknak segíteniük kellett, mert ugyebár a harctudásom csapnivaló volt. Kölcsönösen sokszor mentettük meg egymást. ~Merlys és Len mosolyából Zara-ban megmozdul valami. Leginkább az ami a tudatában el van ültetve. Az a hit ami napról napra inkább csak tévhitnek tűnik. Miszerint a harcosok és a tündérek mindig is rosszban voltak és a mai napig rosszban vannak. Hogy ellenségesek egymással és, hogy a harcosokra sosem lehet számítani. Már, hogy lehetne ez igaz, hogyha Merlys és Len most mondták el személyesen, hogy többször is megmentették egymás életét? De akkor miért él ez a tündérekben ennyire élénken, hogy ez a két faj ennyire rosszban van? Zara két héttel ezelőtt még azt hitte, hogy a két faj között folyamatos ellenségeskedés megy, rivalizálás és amennyire csak lehet kerülik egymást. Ehelyett itt van Nace, aki egy nagyon jó fej srác és Mika is, na meg persze Braid aki szintén nem tűnik ellenségesnek. Sokkal inkább segítőkésznek és barátságosnak. Most pedig már ide lehet sorolni Merlys-t és Len-t is akik között láthatóan nincs rossz viszony. 

- Na mindegy is. A lényeg az, hogy nagy szerencse, hogyha van érzéked a harchoz mert sok veszélyes helyzetből kitud húzni ha nem csak a mágiádra tudsz hagyatkozni, hanem a testi erődre és tudásodra is. Szóval örülj neki Zara mert ez előny lesz az életedben. Csak szorgalmasnak kell lenned és hallgatnod kell a tanáraidra és Nace-re aki szintén egy kiváló harcos. Furcsa is lenne ha nem lenne az, hiszen Braid Bladevale fia...na meg Len nevelt fia. A legjobbaktól tanult. ~Nace büszkén elmosolyodik Len pedig kedvesen Merlys-re mosolyog. 

- Igen. Masa neked a jövőhéttől délutánonként külön harcóráid lesznek. Jó lenne hogyha Zara-val nagyjából egy ütemben tudnátok haladni. Illetve annak is örülnénk, hogyha heti többször meglátogatnátok az edzőtermet. Nagyobb erőre lesz szükségetek, hogyha elakartok bánni egy harcossal vagy amazonnal. ~Zara kis híján gúnyosan felnevet. Még, hogy ők képesek lennének elbánni egy harcossal vagy egy amazonnal? Még mágia segítségével sem nagyon tudja elképzelni, nem hogy anélkül. 

- A mágiátok nagyjából egy szinten halad. Masa neked nagyon jól mennek a föld és a víz varázslatok, Zara neked pedig a tűz és a levegő. Ha így nagyjából egy ütemben tudnátok tovább haladni az nagy segítség lenne nektek is. Na de nekem mennem kell, mert értekezletem lesz pár perc múlva. ~Merlys a karórájára tekint és gyorsan kapkodva a lábát ki is siet az edzőteremből. 

- Nagyjából heti hányszor kellene edzenünk ahhoz, hogy jó erőnlétünk legyen? ~Masa Len professzorhoz fordul, de a választól nem csak ő, hanem még Zara is elsápad. 

- Heti hétszer minimum. ~A két lány fehér ábrázatát látva Nace halkan felkuncog. A többi tanár szintén elhagyják az edzőtermet így csak a lányok, Nace, Mika és Len maradnak ott. Heti hétszer? Az elég sok. 

- De professzor úr, hiszen az imént mondta, hogy nekem délutánonként külön óráim lesznek harcból is. Ezen kívűl Merlys tanárnővel is vannak külön óráim, Naivin tanárnővel is és valószínűleg Roisin tanárnővel is lesznek. Ezen kívül három féle külön foglalkozást is választottam. Tanulnom is kellene. Nem hiszem, hogy ezek mellé még belefér, hogy minden nap edzzek is. ~Zara döbbenten pislog barátnőjére. Ő nem is tud erről, hogy Masa-nak ennyi külön órája van. 

- Ez nem kötelező Masa csak erősen ajánlott. A ti érdeketek nem a miénk. Fontossági sorrendet kell tenni. Ez elég fontos. A harcban nagy segítség a technika de hatalmas előny ha megfelelő erőnlétetek is van hozzá. Itt vannak a fiúk, Nace és Mika biztosan segítenek nektek abban, hogy megmutatják mik azok a feladatok amikkel a legjobban és a leggyorsabban tudtok fejlődni. Erős tündérek vagytok, sok elemet uraltok, ez a kiváltság bizony nehéz évekkel jár együtt. De ha most szorgalmasak vagytok és nem lazsáltok akkor a befektetett munka a későbbiekben meghálálja magát. ~Nem csak Masa-nak de Zara-nak sem tetszik a helyzet. Az kéne még, hogy itt is a harcos fiú utasításait kelljen követnie. Kicsit kezd elege lenni, hogy mindig Nace-t osszák be hozzá. Erre persze nem talál magyarázatot, hiszen szeret Nace-szel lenni, de mégis kezdi idegesíteni, hogy kettejük közül mindig Nace van felül. 

- Köszönjük Len professzor, de majd feltaláljuk magunkat. Nace-nek és Mika-nak biztos van elég dolga, megoldjuk egyedül. ~A professzor jókedvűen elmosolyodik, ahogy Mika is, Nace ábrázata viszont nem tűnik túl boldognak. Inkább bosszúsnak. 

- Ahogy gondoljátok. ~Somolyog a professzor. 

- Ráérek, nincs most más dolgom, majd én segítek nektek. ~Jelenti ki Nace határozottan. 

- Nem kell, ha nincs dolgod akkor pihenj egy kicsit rád fér, mi feltaláljuk magunkat. ~Mondja Zara ellenkezést nem tűrve. Karon ragadja Masa-t és elhúzza a harcosok közeléből. Len és Mika elmennek de Nace még marad egy darabig és bosszúsan bámulja Zara-t. Ez a tündér lányt gyorsan elkezdi idegesíteni de megpróbálja kizárni és oda sem néz. Masa kíváncsiskodik, hogy Zara miért ilyen elutasító, de Zara csak leinti a kérdését. Itt még a falnak is füle van. Na nem mintha az ok nem derülhetne ki, de akkor sem akar most erről beszélni. Magában dühöng miközben súlyzós edzést tart. 

- Most egyáltalán mi a cél? Hogy erősebbek legyünk, jobb legyen az állóképességünk vagy a kitartásunk? ~Masa kérdései kizökkentik Zara-t a belső morgolódásából. 

- Szerintem mindegyik. Az amazonok és a harcosok nagyon jó küzdelmeket folytatnak egymással. A fizikai erejük jóval a miénk felett van alap esetben így nekünk marha sokat kell edzenünk ha bármit is szeretnénk. Ha engem kérdezel egy élet is kevés hozzá, hogy olyan fizikai erőre tegyünk szert, mint ami nekik van. 

- Akkor mi a faszért vagyunk itt? Minek kell az időnket húzni mikor soha nem leszünk azon a fizikai szinten? ~Masa-ra nézve Zara gyorsan rájön, hogy a lány nagyon feszült. Valószínűleg a professzor miatt. A heti hét edzés neki sem túlzottan tetszik. 

- Szerintem nem is azt várják, hogy azon a szinten legyünk. Csak minél közelebb. Nyilván minél erősebbek vagyunk, annál kiegyensúlyozottabb lesz egy összecsapás. Ha mellé még megtanuljuk a jó technikákat talán még esélyünk is lesz. ~Még Zara is megdöbben a kimondott szavain. Eddig ő is Masa nézőpontját vallotta, miszerint semmi értelme ennek az egésznek, mert sosem lesznek olyan erősek, mint az amazonok vagy a harcosok. Most pedig csak úgy kitör belőle, hogy talán nem is ez a cél. Lehet, hogy csak ők reagálják túl és valójában Len és a többi tanár nem is várnak el tőlük lehetetlen dolgokat. Zara és Masa vacsoránál találkoznak a többi lánnyal, miután jóllaknak felmennek a hálókörletbe és Orla valamint Dela kivételével Zara szobájába lépkednek. Nesa olyan otthonosan veti le magát Zara ágyára, mintha csak a sajátja lenne. Masa elkezdi beavatni Nesa-t az edzőteremben történtekbe.

- Micsoda? Pénteken szintfelmérő? A picsába. ~Ejti fejét a párnába Nesa. 

- Nem akarom. Én eddig nem túlzottan erőltettem meg magam, de akkor most kénytelen leszek. ~Sóhajt drámaian. 

- Ez még semmi. Utána Len...~Ahogy Masa folytatja, Zara egy nagy levegőt vesz majd hangosan kifújja azt. Az asztalnál lévő széken ül és a csillagos égboltot bámulja. Kizárja a lányokat mikor a gondolatai elkalandoznak. Arról volt szó, hogy ma este találkoznak Nace-szel, de a harcos fiú semmi jelét nem adta a vacsoránál, hogy szeretne bármit is. Lehet, hogy megsértődött az edzőteremben történtek miatt? Zara nem akarta megbántani, szimplán csak nem akarja, hogy még ebben is ő dirigáljon. 

- Mi? Miért nem akartad, hogy Nace segítsen? ~Nesa hangja visszarángatja a beszélgetésbe így szemeit a hosszú hajú lányra vezeti. 

- Miért kéne még ebben is a segítsége? Nace egy diák akárcsak mi. Amúgy sem értem, hogy a párbajtanon miért ők oktatnak. Nem tanárok, egyszerű diákok csak...Szerintem a harcosok túlságosan is nagy hatalmat kapnak. Nem véletlen, hogy annyira lenéznek minket, mikor folyton alájuk vagyunk rendelve. ~Zara morgására Nesa megvilágosodva bólint egy nagyot. 

- Értem...szóval nem tetszik neked, hogy Nace dirigál?...Bár, hogy őszinte legyek nem igazán értem, hogy miért. 

- Ne mond azt, hogy érted ha nem érted. ~Szól rá Zara feszülten majd nagy levegőt vesz és belekezd. 

- Figyelj. Nace csak egy diák. Nem tanár, nem oktató, csak egy diák. Tehát egyenrangú. De mégis ők oktatnak minket harcra mintha bármi képesítésük lenne hozzá. Nekünk követnünk kell az ő utasításaikat holott ugyanolyan diákok, mint mi. ~Masa és Nesa kíváncsian nézik Zara-t, valóban szeretnék megérteni a gondolatmenetét. 

- Továbbra sem értem mi a baj ezzel. ~Rázza a fejét kurtán Nesa. Zara egy ideig bamba fejjel bámul rá. Nem sok kedve van újra és újra elmagyarázni. De kénytelen, ha szeretné, hogy valaki megértse a viselkedését. 

- Nace csak egy diák. Érted? Ugyanolyan diák akár csak te vagy én. De a harcosok ezzel kapnak egy bizonyos hatalmat a kezükbe, hogy ők oktatnak minket párbajtanon. Ez nem fair így, mert ezzel a harcosokat fölénk helyezik. 

- De miért baj ez? Hiszen ők értenek a harchoz. 

- Nesa. Ne értetlenkedj már. Nem fair és kész. ~Fonja össze a kezeit maga előtt Zara miközben összehúzott szemekkel pislog a barátnőjére. 

- Te érted ezt? ~Nesa segítséget kérve Masa-ra néz. 

- Én értem, hogy mit mond. De összesen három tanár van az iskolában. Három tanár elég érdekesen edzene több száz diákot. A harcosok nem itt kezdik el tanulni a harc alapjait. Már gyermekkorban, tehát mire eljutnak az iskoláig már sok mindent tudnak. Szerintem logikus, hogy ők tanítanak minket, mindezt persze felügyelik a tanárok. ~Zara csak a szemét forgatja Masa szavain. Nem értik meg őt. Bár lehetséges, hogy tényleg hülyeség amit gondol. De attól még nagyon is zavarja ez a dolog. 

- A diákok legyenek egyenrangúak fajtól függetlenül. ~Nyögi be kissé sértődötten Zara amiért a lányok nem igazán osztják az ő nézőpontját. Tudja, hogy ez nem helyes, nem neheztelhet azért, mert valaki másképp látja a dolgokat, mint ő. Alapesetben ez nem is szokta zavarni, de most felettébb idegesíti. 

- Szerintem egyenrangúak vagyunk, de mivel ők konyítanak a harchoz így az a normális, hogy ők edzenek minket. ~Rántja meg a vállát Nesa, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne amit mond. 

- Nem. Nem normális, hogy a diák edzi a diákot. 

- Szerintem ezt engedd el, mert nincs igazad. ~Rázza a fejét Nesa ami Zara-nak nagyon nem tetszik. 

- Így ebben a formában szerintem sincs. Nincs azzal baj, hogy tőlük tanulunk hiszen tényleg ők a legjobbak ebben. Ha mágiáról lenne szó akkor valószínűleg mi tanítanánk őket. Amúgy is ez már egy több száz éve működő rendszer, biztos nem fogják megváltoztatni pusztán csak azért, mert néhány diáknak ez esetleg szemet szúr. 

- Inkább váltsunk témát, mert ebben nem fogunk egyetérteni. ~Vágja rá Zara komoran. Egyik kezével megdörzsöli a halántékát. Nem igazán érti a saját viselkedését. Mostanában olyan dolgokat gondol és érez, amiknek nincs értelme. Lehet, hogy Nace-nek igaza van és a mágiája tényleg hatással van az érzelmeire?

- Szerintem is. Például beszélhetnénk arról, hogy mit fogunk csinálni a hétvégén? Elmegyünk a fővárosba? ~Lelkesül fel Nesa.

- Mehetünk. ~Egyezik bele Zara, de aztán azonnal az eszébe jut, hogy most már ideje lenne hazamennie. A szülei már nagyon várják és ő is szeretne már nagyon tündér földén lenni. 

- Menjetek csak, én nem tudok menni. Naivin tanárnővel lesz külön órám. 

- Hétvégén? ~Csodálkozik Nesa. 

- Igen. Mondtam, hogy engem nagyon érdekel a gyógyítás, ő pedig felajánlotta, hogy a hétvégén látogassam meg őt a szobájában ahol mutat egy-két főzetet. 

- De akkor ez nem külön óra. Pusztán csak meghívott magához. ~Tisztázza Nesa de Masa csak legyint. 

- Teljesen mindegy hogy hívjuk, a lényeg, hogy nem érek rá hétvégén, mert a tanárnővel leszek. ~Mondja ellenkezést nem tűrő hangon. 

- Érdekel a gyógyítás? ~Kíváncsiskodik Zara. 

- Igen, nagyon. Gyerekként mindig arról álmodoztam, hogy majd én is gyógyító leszek. Naivin tanárnő minden könyve megvolt nekem, sokat tanulmányoztam az iratait, sokat olvastam az életéről. Nagyon tisztelem őt, és az orvoslás területén ő egy élő legenda. Elképesztő élmény, hogy ebbe az iskolába járhatok ahol ő tanít. ~Masa szemei csak úgy csillognak a boldogságtól. 

- Naivin tanárnő? Az a lüke nő aki a hideg földre fektet minket? ~Húzza fel az egyik szemöldökét Nesa. Masa csak megforgatja a szemeit és inkább Zara-ra nézve folytatja tovább. 

- Iszonyatosan sok orvosságot köszönhetünk neki, hatalmas elme ő a gyógyításban, nagyon nagy tudása van. Régen egy nagyon fontos ember volt a minisztériumban, sok dologban segítette az ottani emberek munkáját. Több elismerést is kapott a tündér királynőtől és világ szinten a legjobb gyógyítók között tartják számon. Elég sajnálatos, hogy ti erről most hallotok először. ~Sandít a lányokra. 

- Oh bocsánat, hogy eddigi életem során nem szorultam rá a gyógyítók tudására és mivel nem olyan körökben mozgok így nyilván nem hallottam még róla. ~Nesa szarkasztikus hanghordozása egy grimaszt csal Masa arcára. 

- Ez az alapvető emberi intelligencia része kéne, hogy legyen. Tudni és akarni megismerni az ilyen kivételes tudású embereket és a munkásságukat. ~Nesa egy darabig nagy szemekkel bámul Masa-ra majd a tekintetét Zara-ra fordítja és felháborodva sóhajt fel. 

- Az remélem számodra is egyértelmű, hogy most konkrétan lehülyézett minket. ~Zara nem sértődik meg ezen, sőt inkább jót mosolyog rajta. Végtére is egyetért Masa-val, az ilyeneket illene tudni. 

- Naivin-nek forradalmi a gyógyászata. ~Folytatja Masa de Nesa határozottan rázza a fejét. 

- Nem érdekel engem Naivin gyógyászata ellenben az igen, hogy te elvárnád mindenkitől, hogy ismerjen a világon mindenkit aki létrehozott valami jót és különlegeset. Ennyi erővel, több millió ember nevét és életét tudhatnánk. ~Zara mosolyogva rázza a fejét. Biztos volt abban, hogy Nesa ezt nem hagyja annyiban és lám igaza lett. Amíg a lányok próbálják megoldani a nézeteltérésüket addig Zara az ablakon bámul ki a sötétségbe. A gondolatai megint Nace körül forognak. Most akár vele is lehetne, hiszen arról volt szó, hogy együtt töltik az estét. De nem. És nem is szabadna erre gondolnia. Ez nem helyes. Neki nem kéne ennyire vágynia egy harcos társaságára. Azt se kellene, hogy ennyire kedvelje őt. De ha ez a helyzet mégis mit tehetne vele? Nem tud az érzelmeinek parancsolni. Zara telefonja egy halk csipogással jelzi, hogy üzenete érkezik. Unottan nyúl a készülékért szinte biztos benne, hogy az újonnan megismert manó lány az akivel jó kapcsolatot ápolnak. A szíve egy nagyot dobban amikor meglátja az alkalmazásban Nace nevét és mellette a picike képet amin jóképűen mosolyog. 

- Mi a fasz? ~Suttogja alig hallhatóan ahogy megnyitja az üzenetet. 

Fent vagy még? 

Zara egész testbeszédére kiül az izgalom. A lányok még mindig egymást próbálják meggyőzni a saját nézőpontjuk szerint. 

Fent.

Izgatottan pörgeti a telefont az ujjai között, várja, hogy Nace visszaírjon neki.

Itt vagyok az edzőteremben. Lejössz? 

Zara azon nyomban felpattan a székből, olyan gyorsasággal, mintha villám csapna belé. A két lány csendben marad és Zara-ra néznek értetlenül. 

- Öm. Le kell mennem egy kicsit, majd jövök. ~Mondja és abban a szent percben már ki is siet a szobából. A lányok szótlanul bámulnak utána. Idejük sincs arra, hogy legalább a hangjukat megkeressék. Zara izgatott mosollyal az arcán áll a liftben és várja, hogy leérjen a földszintre. Mikor ez megtörténik köszön a lift előtt várakozó manó csoportnak majd az edzőterem felé veszi az irányt. A teremben sötét van, csak a túloldalon világít egy lámpa. Meg is látja a fényben Nace-t ahogy egy edzőpadon ül. A fiú háttal ül neki de így is látja a heves levegővételét amit a háta gyors fel-le mozgása jelez. Fáradt. Zara lassan kezd el közeledni, Nace mintha megérezné feláll és felé fordul. A tündér lány szíve hirtelen egy nagyot dobban és a levegővétele is felgyorsul. Egy kedves mosollyal palástolja izgalmát. Nace is elmosolyodik, ahogy Zara egyre közelebb ér hozzá. 

- Szia. ~Harapja be az alsó ajkát amint a fiú elé ér. 

- Szia. ~Köszön Nace kissé lihegve. 

- Nem úgy vagy öltözve, mint aki edzeni készül. ~Néz végig a tündér lányon. 

- Nem is készülök edzeni. ~Rázza meg a fejét Zara. 

- Miért? Mert én itt vagyok? ~Zara szemöldöke egy pillanatra a magasba emelkedik. 

- Nem. Hanem azért mert ma már edzettem. ~Nace halványan bólint de az arckifejezése kissé szarkasztikus. A fiú nyújtózkodik egyet majd közelebb lép Zara-hoz és a csípőjére téve kezeit megnyalja a száját. 

- Miért voltál ma ilyen elutasító velem? Miért nem akartad, hogy segítsek? ~Láthatóan zavarja a dolog. Zara egy nagy levegőt vesz, olyan gyorsan és boldogan robogott le ide, eszébe sem jutott, hogy Nace számonkérni hívja le. 

- Nincs különösebb oka. ~Rázza halványan a fejét. Nace szemei egy pillanatra összeszűkülnek ami egyértelművé teszi, hogy ezt nem veszi be. 

- Nem ma jöttem le a falvédőről, úgyhogy ne nézz hülyének. ~Zara szíve most kellemetlenül dobog a mellkasában. Nace erős tekintete alatt Zara nem megtörik hanem inkább erőt nyer, így kihúzza magát és határozottabban néz a fiúra. 

- Mint mondtam nincs különösebb oka. Nem vagyunk már gyerekek, akiknek mindig segítségre van szükségük, mi is megtudjuk oldani magunk a feladatokat. 

- Valóban? ~Nace arca gúnyosan megrendül és egy halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában. 

- Igen. ~Mondja Zara határozottan és még bólint is, hogy még hatásosabb legyen a válasz. Nace lassan de annál veszélyesebben indul meg felé. Zara egy nagyot nyel ahogy a harcos fiú fölé tornyosul és azonnal hátrálni kezd. Nace-nek láthatóan tetszik a helyzet. Zara fejben szidja magát a döntéséért, nem kellett volna meghátrálnia, ott kellett volna maradnia, mintha odaragasztották volna. Ezzel most megint a harcos fiú érzi magát fölényes helyzetben. 

- Nézz magadra. ~Dörmögi Nace ezzel Zara testén végig futtatva egy erős bizsergést. A tündér lány gondolatai elhomályosodnak és kell egy kis idő amíg felfogja mit is mond neki a harcos fiú. Zara értetlenül ráncolja a homlokát. Nézzen magára? Miért, mit nézzen meg saját magán?

- És most nézz meg engem. ~Míg Zara magában értetlenkedik addig Nace folytatja. A tündér lány a világos íriszekben keres válaszokat. Nem igazán érti, mire akar ezzel kilyukadni. Háta a falnak ütközik amit meglepődve tapasztal. Hátra néz a válla felett de nincs sok ideje mert mire visszanéz Nace már előtte áll. Még egyet felé lép ezzel szorosan a tündér testhez simulva. Ez mindkettőjükből egy kellemesen bizsergető érzést vált ki, de amíg Nace ezt jól tudja palástolni addig Zara nem igazán. A szíve úgy ver, mint az őrült és levegőből is nagyokat kell vennie ahhoz, hogy fenntartsa a normális testműködését. 

- Kétszer akkora vagyok, mint te. ~Suttogja halkan és érdesen. 

- A baj az, hogy te elképzelni sem tudod, hogy egy hozzám hasonló erős férfi, mit tudna tenni egy olyan törékeny testtel, mint a tiéd. ~Zara-t kirázza a hideg és a tekintetét muszáj elszakítania a világos szempártól. Ez már túl sok neki. Nace élesen szívja be a levegőt és nem is fújja ki egyből. Néhány pillanat erejéig lehunyja a szemét. Most érkezik el ahhoz a ponthoz amikor választania kell az ösztönei, a vágyai valamint a helyes cselekedett között. Ez pedig nagyon nem egyszerű döntés. Nem könnyű nemet mondani saját magára azért, hogy mást védjen ezzel. Harcos lévén nem igazán szokott másokat maga elé helyezni. De tudja, hogyha átadná magát a vágyainak Zara valószínűleg szóba sem állna vele többet. Ezt pedig érthetetlen módon de nem igazán szeretné. Persze kényszeríthetné is rá, de nem tudja ez mit hozna ki belőle. Másrészt pedig főtündér, valószínűleg az apja sem örülne neki ha pont egy főtündérrel ismertetné meg a harcos faj sötét oldalát. 

- De nem én leszek az aki ezt megmutatja neked...~Hátrébb lép egyet majd még egyet, hogy biztos távolságba kerüljön tőle. Élesen szívja be a levegőt, nagy erőfeszítésébe telik, hogy visszafogja magát. Fejben elképzeli ahogy ráveti magát, ezért inkább behunyja a szemeit és próbál valami teljesen más nyugtató emlékre gondolni. 

- És ha szerencséd van, akkor sosem fogod megtapasztalni. ~Zara összerezzen ahogy a harcos fiút nézi. Mélyről jövő félelem lappang benne. Igazán aggasztja Nace jelenlegi ábrázata. Talán még nem is látta soha ennyire veszélyesnek. Az a világos tekintet mintha sokkal sötétebb lenne. Ez eléggé összezavarja, nem igazán érti, hogy mi történik Nace-el. Amit mond az pedig még ijesztőbbé teszi a szituációt. A harcos fiú megköszörüli a torkát és még egy lépést hátrál. Zara szinte érzi, hogy ez milyen nehezére esik. Olyan érzése van, mintha egy oroszlán éppen futni hagyná a prédáját. 

- Ha rám nézel, akkor láthatod hogy van egy kis tapasztalatom az izom növelésében. Tudom, hogyan és mivel lehet a legjobban fejleszteni az állóképességet és az erőnlétet. 

- Honnan veszed, hogy én ezeket nem tudom? ~Vág a szavába Zara és összefonja maga előtt a kezeit. 

- Csak azért mert tündér vagyok? ~Sértődött hangja megmosolyogtatja Nace-t. Zara-t őszintén zavarja, hogy a harcosok ennyire gyengének nézik a tündéreket, de egyrészt nem is csodálja hiszen mindenhol a harcosok vannak kihangsúlyozva. 

- Nem. Nem csak azért, mert tündér vagy, hanem mert neked sosem kellett ezekkel foglalkoznod. 

- És ezt te honnan veszed? Honnan tudod, hogy én mit edzettem vagy milyen mozgásformát csináltam az elmúlt években? Azt hiszed, hogy mi csak ülünk a csillogó házunk kertjében és nézegetjük egymást meg a környezetet?

- Valami ilyesmit tudnék elképzelni. ~Vallja be őszintén Nace. Zara arca kipirosodik ahogy megy fel benne a pumpa. 

- Hát nem. Nem csak ezt csináljuk képzeld. Rengeteget túrázunk hegynek fel és le, sokat sétálunk, jógázunk és rendszeresen táncolunk. 

- Ez szuper, de ettől még az erőd és az állóképességed bőven elmarad a miénktől. 

- Nem is lesz olyan soha, mint a tiétek. Te harcosnak születtél, én tündérnek, te férfi vagy én meg nő. Sosem leszek olyan erős, mint például amilyen te vagy, mert nem lehetséges, a te testfelépítésed sokkal erősebb, mint az enyém. ~Zara frusztráltan hadar, míg Nace csak mosolyog. Szereti kibillenteni Zara-t a nyugodt állapotából. 

- Csak azt mondom, hogy gyakorolnod kell még. Fejlesztened kell magad és nincs azzal semmi baj, ha segítséget kérsz egy olyan személytől aki jobban ért hozzá. ~Zara kissé összeszűkíti a szemeit és egy nagy levegőt vesz. 

- Nem kell a segítséged. ~Morogja.

- Most pedig megyek. Jó éjt Nace. ~Kissé csalódottan fordul meg, nem így képzelte el ezt az esti találkozást. 

- Miért nem kérsz a segítségemből? Nem akarsz velem lenni? ~Nace szavaira Zara megtorpan és az eddigi dühe és frusztráltsága semmivé válik. Lassan fordul a harcos fiú felé míg a szíve egy nagyot dobban. Már, hogyne szeretne vele lenni? Hiszen folyton arra vágyik, hogy lássa vagy, hogy a közelében legyen. 

- Amíg edzünk is velem lehetnél. Nem akarsz? ~Zara szíve összeszorul. Nace most inkább tűnik egy érzékeny srácnak, mintsem egy kemény harcosnak. Ha tudná, hogy minden gondolata csak körülötte forog. 

- Nem szabadna. ~Csúszik ki Zara száján. Egy pillanatig átfut rajta a döbbenet, hogy ezt kimondta, de végülis nem számít. Ez az igazság, egy harcos és egy tündér között nem lehet semmi. 

- Tudom. ~Nace többször is bólint. Ő is tisztában van vele, hogy nem kellene azt csinálniuk amit jelenleg csinálnak. Nem kellene ilyen szinten érdeklődniük egymás iránt, mert a világ ezt nem fogadja el. Ők hiába is szeretnének együtt lenni, nem lehet. Zara lehajtja a fejét, ahogy felszínre jön benne a fájdalmas igazság érzése. Szeretne vele lenni, nagyon, de Masa bogarat ültetett a fülébe. Tündér földén is jó páran óva intették a harcosoktól és ez most teljesen összezavarja. A szíve és az agya teljesen ellent mondanak egymásnak. Talán itt az ideje, hogy kicsit megnyíljon, ez egy jó alkalom rá. 

- Én tündér vagyok Nace...sokkal erősebben érzek, mint a többi faj. ~Zara beharapja alsó ajkát, hogy elfojtsa a kitörni készülő szavakat. Nem akar többet mondani, elég ennyi. Nem tudja mennyire bízhat meg ilyen szinten Nace-ben. Talán mégsincs itt az ideje, hogy beavassa az érzéseibe. 

- Tudom. ~Nace ismét csak bólint. Látja Zara-n, hogy össze van zavarodva és, hogy őt is ugyanazok a kérdések gyötrik. Vannak olyan dolgok amik jóval nagyobbak náluk. És ez pont egy ilyen. A világot nem tudják megváltoztatni. Nace nehezen fogadja el a Zara iránt táplált érzelmeit. Legtöbbször ezeket eltudja nyomni és elhiteti magával, hogy ez csak egyszerű vágy, de néha ezek az érzelmek kitörnek belőle. És akkor pontosan érzi, hogy ez több. Jóval több puszta vágynál. Nem csak a testét szeretné, hanem mindenét. Azt akarja, hogy Zara az övé legyen. Csak az övé. 

3. Rész

 

3.Rész 


Zara mosolyogva vonul be az eredettan terembe már nagyon várja ezt az órát, hiszen most fognak tanulni a harcosokról. Az elmúlt két nap nagyon unalmas volt, Nace-szel nem beszélt, csak a párbajtanon és nem is találkoztak később sem. Helyette viszont hallgathatta Orla nyafogását mindenért, a szőke tündér nagyon rossz napokon van túl, nehezen viseli a folyamatos visszautasítást. Krisa Adomora barátságtalan arccal áll, a diákok csendesen várják, hogy a tanárnő megszólaljon a szokásos mogorva hangján. 

- A mai napon a harcosok lesznek a terítéken. Ők azok akik a tündér fajra nézve a legkártékonyabbak, de erről majd később beszélek. Tehát a múltkori órán az amazonoknál tartottunk most pedig onnan folytatjuk, hiszen az amazonok és a harcosok teremtése között nem sok idő van. Miután Arész alaposan kiszórakozta magát a tündérekkel és az amazonokkal kitalálta, hogy létrehoz egy elsősorban férfiakra épülő fajt, akik majd kordában tartják, mind a tündéreket, mind az amazonokat. Másrészt pedig egy saját hadsereget szeretett volna akikkel együtt majd legyőzhetetlen lesz. Aphrodité példájára egy állatot keresett a teremtéshez. Nem gondolkodott sokat, hiszen a szerelem istennőjéhez hasonlóan Arésznak is jó pár állata volt, de a kedvence a természetfeletti erővel bíró és az elme mágiára immunis hatalmas méretű oroszlánja volt. Pallasz Athéné tudta, hogy valamiben mesterkedik Arész, így kilesve az istenséget mikor lehetősége nyílt rá saját esszenciáját az állatnak adta. Erre Arész már csak bőven a teremtés után jött rá, mikor megfigyelte harcosait akik közel sem voltak olyan vérszomjasak, mint szerette volna. Arész és Pallasz Athéné egymás ellentétei. Míg előbbi az értelmetlen háború istene addig Pallasz Athéné az igazságos háborút kedvelte. A harcosokban keveredett Arész gonoszsága és Athéné jósága. Mikor ez napvilágra került Zeusz megjutalmazta Athénét a tettéért és a harcos fajnak adta az ereje apró szikráját, így valójában a harcosokat három isten teremtette. Arész, Pallasz Athéné és Zeusz. Azonban a teremtés egymagában semmit nem ér, mivel Arész nevelte őket, ugyanolyan szörnyetegeket csinált belőlük, mint amilyen ő maga is volt. A harcosok amazonokkal, tündérekkel, majd később az iklikkel párosodtak. Az amazonoktól született fiú gyermekeket mindig ők nevelték míg a tündérektől született gyermekeket vagy közösen vagy pedig a tündérek gondjaira bízták. Ezeket a gyerekeket mivel mágiával is rendelkeztek így sosem kedvelték igazán, de mivel bennük is harcos vér folyt így szájhúzogatva de maguk közé fogadták és taníttatták ha arra került sor. Az ikli nők gyermekeit pedig minden esetben ők nevelték amint a gyermek elég nagy lett, hogy elválasszák az anyjától. Ez általában csak a fiúkra vonatkozott, a lány gyermekeket ott hagyták. Persze nem minden esetben, voltak kivételek azért bőven. Főleg a jó családból származó harcosokat akiknek pénzük és rangjuk volt, ők általában a lány gyermekeket is magukhoz vették, felnevelték majd felnőtt korban hozzáadták egy másik jó családból származó harcoshoz. Akkoriban nagy dolognak számított, hogyha valaki egy harcos nőt vett feleségül. De ehhez azért kellett pénz, hiszen a lányok mindent megkaptak amire szükségük volt, mindig előkelő szép ruhákban jártak, hogy felkeltsék a férfiak érdeklődését. Jó taníttatást kaptak, úgyhogy nem volt egy olcsó dolog felnevelni egy lány gyermeket. A teremtésről ennyit kell tudni. Most viszont belenézünk a harcosok mostani életébe. Az átok óta a harcosok csak az amazonokkal nemzhetnek gyermeket és fordítva. Ezért, ha lány gyermek születik akkor marad az amazonokkal, ha fiú akkor megy a harcosokhoz. Harcos földön mint az köztudott nagy számban élnek iklik akik jó pénzt kapnak azért, mert takarítják a harcosok házait vagy nevelik a gyermekeket. Mikor egy fiú gyermek megszületik akkor azonnal kap egy ikli családot vagy egy anyát aki 10 éves koráig neveli a gyermeket. 4-5 éves korban fogadnak mellé egy harcmestert aki már tanítgatja, majd 10 évesen a harcos apához kerül. Onnantól kezdve a harcmester kiképzése alatt áll egészen ikli években mérve 20 éves koráig. Akkor mennek iskolába utána pedig munkába állnak. Vannak olyan ritka esetek amikor a harcos és az amazon nem csak gyermeket nemzenek együtt, de együtt is nevelik fel. Akkor nyilvánvalóan nincs szükség ikli anyára. ~Zara kíváncsian hallgatja a tanárnő szavait miközben néha megbotránkozik. Szörnyű lehet, hogy 10 évesen elszakítanak egy gyermeket attól a nőtől aki addig nevelte. Bár eleve szörnyű az egész rendszer úgy ahogy van. A gyerekeknek szerelemből kellene foganniuk. Zara sóhajtva veszi elő a füzetet és kezdi írni amit a tanár diktál. Közben tovább rágja magát azon az embertelen helyzeten ami a harcosokat és a családrendszerüket illeti. Még mikor belép a bájitaltan terembe akkor is ezen gondolkodik. Beáll a már szokásos helyére és Nace-re pillant. A harcos fiú kezeivel az asztalon támaszkodva nézi Zara-t. A tündér lány kedvesen mosolyog rá majd mikor elkezdődik az óra is sokszor pillantanak egymásra. Miközben Zara az üstjét kevergeti lopva Nace-re pillant aki igyekszik tartani a gyors tempót amit Len professzor diktál. Az óra végén Zara-t ismét megdicséri a tanár ami nagy elégedettséggel tölti el. Az utolsó órájukat követően az ebédlőben eszegetnek miközben tanulnak az eredettan vizsgára. 

- Hallottátok azt a mogorva banyát? Azt mondta, hogy jövőhéten hétfőn átvesszük a törpök, a manók és a koboldok teremtés történetét majd csütörtökön dolgozatot írunk. Utána pedig az istenekről fogunk tanulni ami egy hatalmas témakör. Most komolyan, kit érdekel az a tömérdek isten meg az idióta háborúik? ~Fújtat Orla szemforgatva. 

- Ez a történelmünk Orla. Fontos tudni. ~Szól közbe Masa. 

- Ugyan már, a fele sem igaz. Ott volt bárki is a ma élők közül? Nem. Úgy csavarják a történteket ahogy csak akarják. Hozzátesznek vagy elvesznek ami éppen az érdekeiket szolgálja, mi meg tanuljuk meg ezt a sok baromságot. ~Morgolódik tovább. 

- Honnan veszed, hogy hazudnak? ~Kérdezi kétkedve Masa. 

- Te honnan veszed, hogy nem hazudnak? Ne legyetek naivak, úgy állítják be az isteneket ahogy csak akarják. Ti tényleg elhiszitek, hogy Aphrodité egy levágott péniszből született? ~Tárja szét a kezeit szemöldökeit az égig emelve. 

- Habból. Aphrodité a pénisz körüli habból született. ~Javítja ki a mutatóujját feltartva Masa. 

- Tökmindegy. ~Vágja rá Orla határozottan. 

- Egyáltalán nem mindegy. ~Fűzi hozzá Masa, mire a szőke tündér szemei rámerednek. 

- Tökmindegy Masa. Mind a kettő baromság. Senki nem születik habból....akkor már péniszből hamarabb. ~Fűzi össze maga előtt a kezeit Orla. 

- Amúgy is Aphrodité születése kétséges. Van olyan forrás amelyik azt írja, hogy Zeusz és Dióné lánya. ~Rántja meg a vállát Zara. 

- Igen, ezt én is hamarabb eltudom képzelni. ~Bólint Masa. 

- Persze, hogy ez lenne az ésszerűbb de mégsem ez az elterjedtebb. Na meg, hogy Pallasz Athéné Zeusz fejéből pattant ki teljes harci öltözetben. Hogyne. Én meg a tavasz köszöntő nyúl vagyok. ~Forgatja a szemeit Orla. Zara halvány mosolyt ereszt a szőke lányra, be kell vallania, hogy minél inkább megismeri Orla-t annál inkább megkedveli. Nehéz természete van és biztosan nem lesznek legjobb barátnők, de nem olyan szörnyű ő, mint azt elsőre gondolták.  

- Jó, de ha így nézzük főnixből sem születnek tündérek. Ezek mind olyan dolgok amikre a most élő emberek nem képesek. Az isteneknek sokkal nagyobb hatalmuk volt és igen vannak olyan sztorik amik nagyon hihetetlenül hangoznak, de akkoriban ez lehet, hogy egy teljesen természetes dolog volt. ~Söpri ki a szemei elé hulló hajtincseket Masa. 

- Nekem tudjátok mi gyanús nagyon? Amire akárhogy is keresem a válaszokat, nem tudok rájönni? ~Hajol közelebb a lányokhoz bizalmasan Orla.

- Mi? 

- Hogy amikor az istenek kihaltak, akkor már minden általuk teremtett faj élt. Mi mégsem haltunk ki, egyik faj sem, csak és kizárólag az istenek. Szerintetek ez nem különös? ~Szűkíti össze a szemeit gyanakodva Orla. 

- De, tényleg különös. ~Ért vele egyet Nesa. 

- Én ezen még őszintén szólva sosem gondolkodtam el. ~Vallja be Zara. 

- Azon nem csodálkozom, a gondolkodás nem erősséged. ~Szól be a szőke hajú lány. Zara egy pillanatra elfintorodik de annyiban hagyja a dolgot. Annyira már kiismerte Orla-t, hogy ezen ne akadjon fönt. Rájött, hogy Orla stílusa ilyen, sokszor bántó, de valójában nem áll szándékában megbántani vele másokat csak őszinte. Bár ha ezt őszintén mondta akkor még inkább sértő. Ebéd után mindannyian felmennek a szobájukba tanulni. Zara átolvasgatja a füzetét majd nem foglalkozik vele tovább, mivel úgy érzi, hogy tudja. A telefonján lévő órára pillant majd ijedten veszi tudomásul, hogy késésben van. Ma van az első külön órája Merlys tanárnővel. Felugrik az ágyról és szinte futva közelíti meg a liftet. Persze egy örökkévalóságnak tűnik mire a lift ajtó kinyílik annak ellenére is, hogy Zara tudja, hogy valójában csak néhány másodperc telik el. A liftbe lépve türelmetlenül várja, hogy végre kiszállhasson belőle. Merlys kifogja nyírni amiért elkésik. Sokáig voltak az ebédlőben az vette el az ideje nagy részét. Mikor végre leér kisiet az épületből és futva közelíti meg a sziklákat ahol a tanárnő már vár rá. 

- Elnézést kérek a késésért. ~Mondja egyből bűnbánóan Zara mikor oda ér. Próbálja visszafogni lihegését amit a futás okoz. 

- Expedíciós tündérként fontos, hogy pontos legyél, erre majd figyelj oda. Mindenki ideje drága és senki nem veszi jó néven, hogyha valaki az idejét húzza. ~Zara szégyenkezve hajtja le a fejét. Nem akarta egyből elrúgni a pöttyöst azzal, hogy késik, de úgy tűnik sikerült. 

- Fiatal vagy még. Egyértelmű, hogy nem tudod az idődet beosztani jól, idővel majd beletanulsz. ~Sóhajt a tanárnő majd a kört alkotó sziklák közepére sétál a sziklatömbhöz. Int Zara-nak, hogy kövesse. A szikla közepén egy nagy mágikus lila színű tál ékeskedik. 

- Tudod ez az első évem tanárként. Sosem tanítottam még újonc tinédzsereket mágiára. Kicsit elveszett vagyok én is, főleg, hogy rólad van szó. Főtündér vagy, mondhatnám, hogy megértem a helyzeted és tudom, hogy mi lenne a legkönnyebb út, hogy megtanuld elsajátítani a mágiád, de akkor hazudnék. Mivel főtündér vagyok pontosan tudom, hogy minden tündér másmilyen. Mindenkinél más módszer válik be. Valakinek a víz elemet a legkönnyebb elsajátítani, valakinek a fényt, másnak a földet. 

- A tanárnőnek mi vált be? ~Kíváncsiskodik Zara. 

- A víz. Én a vízzel kezdtem...De nálad láthatóan nem ez lesz a megoldás. A képességtanon a vizet gyakorlod és rajtad kívül már szinte mindenkinek sikerült. ~Zara kellemetlenül harapja be az ajkát. Ez valóban igaz. Már mindenkinek sikerült vízcseppeket kiemelni a tálból csak neki nem. Elég ciki. 

- Ez normális. Nekem például a fény nem ment nagyon sokáig. Minden elemhez más belső erőnket kell megmozgatni ami nem egyszerű. Melyik az az elem amit ha láttál akkor mindig elfogott egy bizonyos érzés, legyen az akár pozitív akár negatív? ~A tanárnő nagy lila szemei Zara-t pásztázzák. 

- A tűz. ~Válaszolja halkan Zara mire a tanárnőben láthatóan megáll az ütő egy pillanatra. 

- A tűz a legveszélyesebb, főleg egy főtündérnél. Ha elkezded elsajátítani a tüzet nagyon figyelmesnek kell lenned, mert az érzelmek hatással vannak a mágiára. A tűz a düh, a harag és a szerelem érzéséből is könnyedén önálló életre kelhet. ~ A tanárnő láthatóan aggódik ami nem túlzottan nyugtatja meg Zara-t. 

- Akkor a tűzzel kezdünk de nem haladunk nagyon előre hanem a többi elemet is mellé vesszük. ~Zara bólint mire a tanárnő közelebb lép hozzá. 

- Figyelj Zara ez nem játék. A tűz nagyon veszélyes és könnyen urrá tud lenni az emberen. A legnagyobb veszélye az, hogy könnyű megidézni viszont nehéz elfojtani. Könnyen bánthatsz vele másokat, sőt akár saját magadat is. Fejben nagyon ott kell lenned és megkell tanulnod a mágiádat és az érzelmeidet szétválasztani. Főtündér vagy, az erőd sokkal nagyobb, mint másoknak. Minél több elemet ural valaki annál nagyobb a mágiája mivel egyes elemek felerősítik egymást. A levegő felerősíti a tűz elemet míg a fény felerősíti a földmágiát. Neked ezeket tudnod kell kordában tartani és az érzelmeidet máshol kiadni magadból. ~Zara nem nyugodt. Merlys szavai elég kétségbeejtőek. 

- Ahhoz, hogy megfelelő módon tudd kordában tartani az erődet szükséged van a természettel kötött egyensúlyra. Az elemeknek egyensúlyban kell lenniük és neked fejben tudnod kell elkülöníteni az életed és a mágiád életét. Éppen ezért ha a tüzet gyakoroljuk akkor az ellentét párját a vizet is gyakorolnunk kell. Mielőtt belekezdünk fontos tudnod, hogy biztonságban vagy. Itt nem eshet bajod, vigyázok rád. Fontos, hogy bízz magadban és ne félj az erődtől, mert ha félsz, akkor átveszi rajtad az uralmat. Ha kell mondogasd magadban, hogy te irányítasz. Te birtoklod a mágiát és nem ő téged. Kezdhetjük? ~Zara egy nagyot nyelve bólint. Merlys a lila tál elé állítja és száraz szalmát tesz bele. 

- Rendben. Én meggyújtom neked pedig semmi más dolgod nem lesz, mint figyelni. Nézd a tüzet és próbálj meg eggyé válni vele. Ne félj, ne azt nézd, hogy mekkora károkra képes, hanem az éltető erejére fókuszálj. Csak bámuld a lángokat és ha minden jól megy akkor megfognak szűnni a gondolataid és egy kellemes érzés fog a hatalmába keríteni. ~Merlys szavai után nem sokkal hirtelen lángolni kezd a szalmacsomó. Zara követi Merlys utasításait és szüntelenül a lángokat bámulja. Nem kell nagyon koncentrálnia. A tűz egyszerűen magába szívja a tekintetét. Ugyanazt a kellemes nyugalmat, melegséget érzi amit mindig is érzett az apja műhelyében. Ott is sokszor volt, hogy csak ült és bámulta a tüzet. Amióta csak az eszét tudja vonzza a tűz. 

- Jó. Nagyon jó. ~Suttogja Merlys és egy halvány mosoly kúszik az arcára. A tündér lány szemeiben visszatükröződnek az apró tűz lángjai amik apránként elgyengülnek majd felemésztve a szalmát teljesen elmúlnak. Zara pislog párat majd tekintetét a tanárnőre vezeti. 

- Igen, ez az. A tűzzel kell kezdenünk. Ezzel az elemmel kell, hogy felfedezd a mágiád. Ismételjük ezt meg újra. ~A tanárnő ismét egy marék szalmát tesz a tálba. Zara ugyanúgy teljesít akárcsak az elsőnél. Merlys kissé csodálkozva nézi a lányt. Ez nem szokott ilyen egyszerűen menni, főleg nem a tűz elemnél. 

- Újra. ~A tanárnő hangja sejtelmes miközben egy újabb adag szalmát tesz a tálba. Zara ismét a tüzet bámulja minden mást kizárva. 

- Olvadj eggyé vele. ~Hallja a tanárnő szavait de nem fogja fel, egyszerűen nem figyel rá. A tűzre fókuszál. Csakis a forró lángokra. Mikor a tűz felemészti a szalmát és elalszik Zara visszatér a valóságba és tekintetét a tanárnőre vezeti. Várja, hogy mondjon valamit, de csak szótlanul áll. Merlys oldalra nézve észre vesz valakit akit egy darabig bámul. Zara türelmetlenül kapja oda a tekintetét de aztán a vonásai ellágyulnak. Nace tőlük nem messze kíváncsian bámulja őket. 

- A Bladevale fiú érdeklődik irántad? ~Zara kissé meglepődve néz a tanárnőre. Azért ilyen kérdésre nem igazán számít. 

- Öm...hát...mi jóban vagyunk. ~Nyöszörgi kellemetlenül. 

- Ő egy harcos.~Merlys szigorúan néz tanítványára. 

- Tudom. 

- Manapság nem nézik jó szemmel a tündér harcos kapcsolatot. ~Rázza a fejét, de aztán komoran elfintorodik. 

- De ne foglalkozz ezzel. A szívnek nem lehet parancsolni. Jobban jársz ha még időben kapcsolsz és nem szeretsz bele egy harcosba, de ha ez mégis megtörténik, akkor ne sajnáld. Mindenki megérdemli, hogy azt szeresse akit a szíve választ. ~Zara hitetlenkedve néz Merlys-re. Soha nem gondolta volna, hogy egy tanár ilyet fog neki mondani. Talán Merlys az első felnőtt aki nem azonnali ellenszenvvel reagál a témára. 

- Tudom, hogy egy tündér és egy harcos szerelme manapság bűnnek számít...Nace nagyon rendes velem, figyelmes és..~Zara még a végtelenségig tudná folytatni, de helyette inkább csendben marad. Merlys nem a barátnője, hogy ilyenekről beszélgessen vele. 

- A tündérek és a harcosok mióta világ a világ erősen vonzódnak egymáshoz. Az átok előtt kevés olyan tündér nő volt akinek ne lett volna hosszabb vagy rövidebb kapcsolata egy harcossal. Persze ezt mára már letagadják. 

- A tanárnőnek is volt? ~Zara kíváncsisága szavakban nyilvánul meg, amitől még ő maga is megijed. Ilyet igazán nem illik kérdezni, főleg nem egy tanártól. Merlys szemei mélyen a pasztell szemekbe fúródnak. 

- Volt....Össze is törte a szívemet...bár ez az esetek nagy részében így történik. 

- Sajnálom. ~Motyogja együttérzően Zara.

- Rengeteget tanultam belőle. Sok mindenre ráébredtem és ennek köszönhetően sok mindent megláttam és észrevettem. Jobban megértettem a világunk működését, úgyhogy egyáltalán nem bánom, hogy így történt. ~Mosolyodik el kedvesen majd a lila tálra néz. 

- Most próbálj meg te tüzet gyújtani. ~Tesz egy marék szalmát a tálba. Zara megköszörülve a torkát és egy nagyot nyelve szedi össze magát. 

- Szuggeráld a szalmát, képzeld el ahogy felcsapnak a lángok, ahogy a szalma égni kezd. Érezd a meleget, majd érezd magadban az erőt. Keresd meg az ereidben, a testedben lévő mágiát. ~Zara teszi amit a tanárnő mond. 

- Használd a kezed. A mozdulatok és a testi kontakt könnyebbé teszik a varázslást. ~Zara egyik kezét a szalma mellé helyezi. Ficánkol egy kicsit majd gyorsan kifújva a levegőt neki kezd. Elképzeli a tüzet, ahogy égeti a szalmát, de mielőtt tovább haladhatna elkapja onnan a kezét ahogy megérzi a hirtelen forróságot. Sikerült. Végre sikerült neki egy varázslat. Egy darabig döbbenten nézi a lángokat majd boldogan a tanárnő felé fordul. Merlys látható meglepődése kérdéseket vet fel Zara-ban. 

- Ez elég gyorsan ment. ~Ismeri el a tanárnő. 

- Igen, még éppen csak, hogy elképzeltem és már égni is kezdett a szalma. ~Mondja Zara félig hitetlenkedve félig boldogan. 

- Ez azt jelenti, hogy nagyon jól rá vagy hangolódva a tűz mágiára ami elég meglepő annak fényében, hogy még csak most kezdünk ismerkedni vele. Varázsoltál már régebben? 

- Tüzet még nem. De föld és levegő varázslatokat már csináltam. 

- Igen az látszik, hogy már rá éreztél a mágiára. Általában itt az iskolában nyomás alatt nehezebben megy, mint otthon egy teljesen átlagos környezetben. De úgy látszik, hogy a tűzzel nem lesz gond. Ismételjük meg újra. ~Zara egymás után többször is lángra lobbantja a szalmát amit Merlys elé tesz. A végén szalma helyett már botokat használ. Teljesen lenyűgözi, hogy Zara-nak ez egyáltalán nem okoz problémát és úgy lobbantja a lángokat mintha már nagy tapasztalata lenne benne. Igen érdekes.

- Jól van, a helyzet az, hogy mára nem készültem mással. Általában a szalma és a botok meggyújtása elszokott tartani egy darabig a kezdő tündéreknek amíg rá nem éreznek a mágiára. Holnap jobban fel készülök és tovább lépünk egy szintet. ~Zara és Merlys elbúcsúznak egymástól majd mindketten eltűnnek a kastély falai között. Vacsoránál Zara beszámol a lányoknak a Merlys-sel történt külön órájáról, majd a vacsora végén felállnak és elindulnak a lift felé. Orla ér oda elsőnek és nyomja meg a gombot. 

- Zara. ~A tündér lány kíváncsian kapja tekintetét a hang irányába. Nace áll tőle nem messze egy nagy vigyorral az arcán. Kezével a hátsó udvar felé int. 

- Ömm....Menjetek csak, majd később megyek én is. ~Dob egy gyors mosolyt a lányoknak majd mielőtt bármit is mondhatnának Nace felé igyekszik. A harcos fiú jókedvűen karolja át a vállát és vezeti ki az udvarra. Leülnek a lépcsőre és egy ideig csak csendesen bámulják egymást. 

- Múltkor miért mentél fel amikor itt voltak a többiek is? ~Nace pajkos vigyora megszédíti Zara-t. 

- Öm...Hát itt voltam egyedüli tündérként egy rakat harcossal. ~Húzza el a száját visszagondolva az igencsak veszélyes szituációra. 

- Szóval féltél. ~Vigyorog Nace bőszen. 

- Nem, dehogyis. Nem féltem, csak nem akartam kockáztatni. ~Vágja rá egyből a tündér lány mire Nace jóízűen felkacag. 

- Persze, hát hogyne. 

- Tényleg, nem féltem. ~Bizonygatja Zara vigyorogva. Nem akarja, hogy Nace félősnek nézze. Valójában mindig is nagyon bátor lány volt, bár nem mintha tündér földén annyi mindentől félni lehetett volna. De akkor is. Ő nagyon bátornak érzi magát és szeretné ha ezt mások is így gondolnák. Egy expedíció hős nem lehet félénk. Ő lesz az akinek pont, hogy el kell kapnia azt akitől mások félnek. Nagy felelősség. 

- Szerinted hagytam volna, hogy bármi bajod essen? ~Nace szívdöglesztő mosolya bőven elég ahhoz, hogy Zara körül forogni kezdjen a világ. Ezt a mosolyt bármeddig tudná nézni, akár egész életében megállás nélkül. 

- Hát, őszintén szólva, nem tudom. Nem nagyon ismerlek még. Kedvellek és szinte mindig jól érzem magam veled, de nem sok mindent tudok rólad. 

- Tündér vagy...nem az a lényeg, hogy mit tudsz hanem, hogy mit érzel. ~Zara szíve egy nagyot dobban. Milyen igaz. A tündérek a szívükkel látnak, az érzéseiken keresztül. És Zara érzései Nace felé nagyon pozitívak. Ha rá néz nem fogja el rossz érzés, pont ellenkezőleg. Nace-nek nagyon kellemes kisugárzása van. 

- Igen, ez igaz. ~Dörmögi halkan és egy nagyon kedves mosolyt küld Nace felé, amire a harcos fiúnak is megugrik a szíve. Napról napra gyönyörűbbnek látja Zara-t. Szinte ragyog, csillog, fénylik. Az egyik legszebb lány akit valaha csak látott, márpedig ő életében sok nővel találkozott. De Zara kitűnik a ragyogásával és a gyönyörű mosolyával. Na meg persze ezzel a pasztell színű hajjal és szemmel. Annyira kettős, néha olyan kislányos kisugárzása van, annyira aranyos és ártatlan, mint egy gyermek. De máskor meg annyira szexi és nőies, az egész testét körbelengi a szenvedély és a szemeiben csillog a pajkosság. Ez a kettős pedig megőrjíti Nace-t. 

- Nos, ha úgy gondolod, hogy nem ismersz még engem igazán, akkor itt az alkalom rá, hogy jobban megismerj. ~Zara szíve csak úgy repes az örömtől. 

- Rendben. Akkor először mesélhetnél a gyermekkorodról. ~Mosolyog kedvesen Zara. 

- Oké. Ikli években mérve 20 éves vagyok. Az anyám egy Claoesia nevű magas rangú amazon. A születésem után 10 éves koromig egy ikli nő nevelt. Apám már akkor is magas beosztásban dolgozott így nagyon keveset volt otthon. Ritkán láttam csak, de megbízta a legjobb barátját aki néhány házzal lakott csak arrébb, hogy foglalkozzon velem. Len szinte minden nap átjött, együtt gyakoroltunk, rengeteg történetet mesélt nekem, és igazából olyan volt, mintha az apám lenne.

- Len? 

- Lennard Jogia. 

- A párbajtan tanár? ~Csodálkozik Zara. 

- Igen. Len és az apám már nagyon régóta barátok és amikor én gyermek voltam akkor Len-t lefokozták, előtte ő is expedíció hős volt, de aztán elvették tőle a titulust, így néhány évig otthon volt munkanélkül. Elég rossz időszaka volt akkor, és egy kicsit megnyugvást adott neki, hogy apám rábízott engem. Len keresett nekem harcmestert, bár apám az elején nagyon nem rajongott érte, mert a mesterem nem volt túlzottan népszerű a hozzáállása miatt. A legtöbb harcmester, sőt szinte mindegyik azt vallja és azt tanítja, hogy az érzelmek gyengévé tesznek minket. Az én mesterem viszont azt tanította, hogy az érzelmek ha megfelelően értelmezzük őket akkor erőt adnak. Ezzel nem túlzottan nyerte el az emberek szimpátiáját, de Len látott benne valamit ezért hozzá vitt engem is és Mika-t is. Mika a szomszédom volt és gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk. A szülei megbíztak apámban és Lenben ezért Mika-t is oda íratták ahova engem. Jó volt így, hogy egy helyre jártunk, szószerint együtt nőttünk fel. A legtöbb mester nagyon kemény és teljesen érzéketlen a miénk viszont nagyon bölcs volt és bár szigorú de nem embertelen. Szép idők voltak, én örömmel gondolok vissza rá és ez miatt szerencsésnek érzem magam, mert más harcosok kínként élik meg ezt az időszakot. Mikor betöltöttem a 10 éves kort akkor az ikli nevelőm elköltözött.

- Elköltözött? Mert addig nálatok lakott?

- Igen. Ez megállapodás és pénz kérdése. Vannak olyan ikli nők akiknek van férjük, ők együtt nevelik a gyerekeket általában egy saját házban. Van, hogy egyszerre többet is. Illetve vannak olyan egyedül álló nők akik ha elég nagy összeget ajánlanak nekik, akkor beköltöznek az adott harcos házába és ott nevelik fel a gyermekét. Ez a legdrágább de nálunk apám ezt választotta. Amúgy is annyira keveset volt otthon, hogy nem sok vizet zavartunk neki. 

- Miért ez a legdrágább? 

- Egyrészt azért mert az anya teljes figyelme az adott harcos gyermekén van. Mivel a házba költözött így nem vállal el több gyermeket, másrészt pedig ez azért ilyen drága mert az ikliknek nem túlzottan kellemes együtt élni egy harcossal. A harcosok nem sokba nézik az ikli nőket. A legtöbb helyen erőszakoskodnak velük, az sem ritka, hogy annyira elfajul köztük a helyzet, hogy gyilkosság lesz a vége. Éppen ezért ez mostanra nagyon drága lett és egyre több szabályt hoznak ezzel kapcsolatban, hogy ezzel is védjék a gyermeket nevelő nőket. 

- Ez borzasztó. ~Rázza a fejét Zara szörnyűlködve. 

- A legtöbb hely a világon nem olyan habos babos mint tündér földe. Nagyon ritka az a gyermek aki jó körülmények között nő fel. 

- Éppen ez a baj. Nem is értem. Hiszen egyértelmű és a tündérek tudják ezt, hogy a kiegyensúlyozott felnőtt a kiegyensúlyozott gyermekből lesz. 

- Igen. De a harcosok nem akarnak kiegyensúlyozott felnőtteket. ~Rázza a fejét Nace. 

- Miért nem? ~Zara egyszerűen nem érti. 

- Minket nem erre teremtettek Zara. Mi harcra születtünk. Az egész életünk a kiképzésről és a versengésről szól. Hogy bebizonyítsuk ki a jobb. A harcosoknak nem kiegyensúlyozott emberek kellenek, hanem erősek, akik kettétörnek mindent ami az útjukba kerül. ~Zara szomorúan hallgatja Nace-t. Egyáltalán nem érti még mindig. Miért választják emberek a folytonos viszálykodást inkább a béke helyett?

- Figyelj. Tudom, hogy te ezt nem érted, mert másra születtél. Titeket arra teremtettek, hogy szépek legyetek és bohóckodjatok a természettel, minket arra, hogy mészároljunk. ~Zara kissé morcosan húzza össze a szemöldökét. Ez már nem az első mondata Nace-nek amivel degradálja a tündéreket.

- Minket sem azért teremtettek, hogy bohóckodjunk a természettel. ~Zara összefonja maga előtt a kezeit ami oda vonzza Nace tekintetét. 

- Szerinted hurrikánt megidézni, árvizet, cunamit egy földrészre bocsátani bohóckodás? A tündérek igen is nagy dolgokra képesek nem pedig bohóckodnak. ~Folytatja Zara kissé sértetten. 

- Bezártál. ~Mosolyodik el kedvesen Nace ahogy Zara karbafont kezeit nézi. 

- Mi? ~A harcos fiú a pasztell szemekbe tekint. A világos szempár igéző erejétől Zara vonásai ellágyulnak és sokkal kedvesebb látványt nyújt. 

- A kezeid. Összefontad őket magad előtt. A testbeszéded ezzel azt árulja el, hogy bezártál. ~Magyarázza Nace továbbra is mosolyogva. 

- Oh. ~Zara leejti a kezeit maga mellé és kellemetlenül megnyalja alsó ajkát. 

- Nem akartalak megbántani azzal amit mondtam. ~Zara még nem békél meg, igenis zavarja ahogy Nace beszél a tündérekről. Először habos babos tündér földe most meg a bohóckodás. 

- Nem sokra tartod a tündéreket, ugye? ~A tündér lány kimondja amit gondol. 

- Nem akarlak vele megbántani és nem is rád értem mert tudom, hogy vannak piszkosul erős tündérek, akiknek tényleg akkora mágiájuk van, hogy akár a bolygót képesek lennének elpusztítani, de...szerintem a legtöbb tündér az egy időzített bomba. Nem találják a helyüket, nem értik a mágiájukat és nem is tudnak mit kezdeni vele. Nem tudják kezelni a nehézségeket és a csalódást, egyből kikészülnek és összetörnek, ez nekem gyengeséget jelent. Szerintem mentálisan és lelkileg a tündérek a leggyengébb faj. A mágiájuk baromi törékeny és könnyen leblokkol ami miatt szükség helyzetben használhatatlan. És most ha logikusan belegondolsz akkor mit kezdünk egy olyan tündérrel aki éles szituációban képtelen az erejét használni? Éppen ezért a tündérek megbízhatatlanok, mert a legtöbben képtelenek urrá lenni a saját erejükön. Vagy leblokkolnak és a legegyszerűbb varázslatra sem képesek, vagy pedig a mágia felül kerekedik és mindent elpusztít a közelben. Tudom mert láttam már ilyet amazóniában egy fogvatartott tündéren. Illetve apám is látott már sok ilyet. Volt, hogy expedíció közben egy tündéren urrá lett a tűz és az apáméknak menekülniük kellett mert mindent felégetett, köztük saját magát is. 

- Az érzések miatt van. Mert mi sokkal erősebben érzünk mint bármelyik másik faj és az érzéseink hatással vannak a mágiánkra. 

- Tudom. De ez nem változtat a tényeken, miszerint egy tündér közelsége hatalmas bizonytalanság. Én például nem tudnék megbízni egy tündérben ha expedícióra kellene mennem. Mert ha számítok rá és leblokkol amikor kéne az akár az életembe is kerülhet. 

- Megértem amit mondasz, de ez nem szép dolog. A mágia irányítása nem olyan egyszerű, főleg úgy, hogy az érzéseink erőssége nagyon nagy hatással van rá. 

- Tudom Zara, de most gondolj bele fordítva. Hogy éppen csatában vagyunk és én egyszer csak megállok a csatatér közepén mert éppen félek valamitől, megsem mozdulok, akkor te vagy meghalsz, vagy megsebesülsz, vagy ha túl is éled és egyedül legyőzől mindenkit, utána minimum azt mondod, hogy velem az életben többet nem mész sehova, mert nem lehet bennem bízni. Nem érdekelne, hogy nekem milyen érzéseim voltak közben, mert ott életről és halálról van szó. ~Zara akármennyire is ellent szeretne mondani, nem tud, mert Nace-nek igaza van. Éppen ezért nem is szól semmit csak néz a világos szemekbe. 

- De amúgy meg tudom, hogy a tündérek mennyire fontosak a mi fajunknak. Akármennyire is tagadja mindenki, a harcos városokban lévő kéjkastélyok szinte mindig tömve vannak. 

- Harcos földön is vannak kéjkastélyok? ~Lepődik meg Zara. 

- Persze. 700 évvel ezelőtt amikor megkötötték a békét és a harcosok elengedték a fogvatartott tündéreket cserébe kéjkastélyokat építettek több harcos városban is. Elsősorban magasabb rangú harcosok járnak oda mert elég drága. Az az egyetlen hely ahol kapnak egy kis gyengédséget és érzelmeket hiszen a tündérek ebben a legjobbak. Az érzelmes szexben. Ez pedig akármennyire is meglepő de a harcosok sokszor igénybe veszik. Illetve ez az egyetlen hely ahol úgy lehetnek kapcsolatban tündérrel, hogy nem ítéli el őket a többség. 

- Ezt én nem értem. Nekem azt mondták, hogy a harcosok nagyon erőszakosak, főleg ha szexről van szó. A tündérek pedig ezt nem igazán szeretik. 

- Hát pont ez az. Egyetlen ember sem erőszakos az élete minden pillanatában. Fajtól függetlenül mindenkinek vannak gyengédebb percei. Mindenkinél eljön az a pont amikor egy kicsi törődést szeretne. A harcosok ha kemény szexet akarnak akkor úgyis az amazonokhoz mennek, de ha kicsit elszeretnének gyengülni akkor ott vannak a tündérek. 

- És az ott lévő tündérek önszántukból csinálják ezt? 

- Persze. Meglepődnél milyen nagy a túljelentkezés a harcos földön lévő kéjkastélyokba. Sok tündér jönne oda, több, mint amennyit a kapacitás enged. 

- Ezt nehezen tudom elhinni. ~Nyögi elképedve Zara.

- Nyugodtan utána nézhetsz. ~Mosolyodik el Nace. 

- Te voltál már?

- Persze. Apám rendszeresen megy és ha éppen olyan kedvem van akkor megyek vele. 

- Boldognak tűntek az ott dolgozó tündérek? ~Kérdezi Zara aggódva. 

- De még mennyire. ~Kacsint rá vigyorogva Nace. Zara-nak ezt nagyon nehéz elhinnie. Ha ez igaz akkor tényleg nem érti, a legtöbben miért intették őt óvva a harcosoktól. 

- Most én kérdezek. ~Mondja Nace és összedörzsöli a kezeit. Zara kezd megijedni de mikor meghallja Nace kérdését megnyugszik. 

- Van testvéred? 

- Nincs. Egyke vagyok. A szüleim sokáig próbálkoztak már majdnem fel is adták amikor végre anyukám teherbeesett. Utánam is próbálkoztak még, de nem született több gyermekük. És neked? 

- Nincs. ~Rázza a fejét határozottan. 

- Neked milyen volt a gyermekkorod? Miket csináltál? ~Érdeklődik Nace. 

- Játszottam illetve sokat kirándultunk. Tündér földén nagyon sok ünnep van. Minden évszaknak van köszöntője és búcsúztatója, de ezen kívül is nagyon sok alkalom van az évben amikor különböző programok vannak a városokban. Nálunk például minden pénteken és szombaton kinti mozi est van. Minden vasárnap meditáció a patak parton és egy hét búcsúztató szertartás, hétfőn pedig egy hét köszöntő. Éppen ezért gyerekként szinte mindig mentünk valahova, vagy csináltunk valami. Hetente egyszer eljártunk virág szeánszra, illetve volt egy titkom amiről senki nem tudott. Sokat játszottam a tenger parton és összebarátkoztam egy sellő lánnyal. Sok időt töltöttem vele, beszélgettünk, játszottunk a vízben és mind a ketten élveztük, hogy végre találkozunk valakivel aki másmilyen, mint mi. 

- És a mágiád? A szüleid nem tanítgattak varázsolni?

- Csak egyetlen egyszer, amikor anyukám rájött, hogy van érzékem a föld mágiához. Azt a varázslatot amit neked csináltam tőle tanultam. Amikor tovább növesztettem a növényt. De egyébként nem véletlenül hozták létre a mágia ceremóniát. Minden évben megrendezik, akkor abban az évben a 18. életévüket betöltő fiatalok egy ünnep keretein belül megismerik a mágiájukat. Ez azért van mert régen amikor a szülők már a születéskor megtudták milyen elemeket ural a gyermekük, akkor akarva akaratlanul is tanítgatták varázsolni. Ennek pedig az lett a vége, hogy a gyermekeken felül kerekedett a mágia és sok szörnyűség történt. Ezért behozták azt a szabályt, hogy minden gyermek 18 éves korban ismeri meg a mágiáját. Az emberekbe pedig erősen súlykolták, hogy még véletlenül se foglalkozzanak a gyerekek mágiájával, mert nem elég őket csak varázsolni megtanítani. Azóta sokkal jobb lett a helyzet, ez egy jól működő rendszer, a gyerekek biztonságban élnek, hiszen nem tudják honnan ered a varázserejük és, hogy milyen részüket kell megmozgatniuk ahhoz, hogy ez a felszínre bukkanjon. Igaz, így felnőttként nehezebb neki kezdeni az egésznek, de valamit valamiért. 

- Nem rossz érzés azzal a tudattal élni, hogyha egyszer is urrá lesz rajtad a mágia akkor akár megölheted azokat is akiket szeretsz? 

- Eddig nem kellett ezzel foglalkoznom. Mint mondtam gyerekként védve voltunk ettől. Persze láttunk felnőtteket varázsolni meg egy rakat varázstárgyunk is volt, de addig amíg nem kezdjük el tudatosan a felszínre hozni a mágiát addig az csak lappang bennünk. Persze előfordul gyermekként is, hogy egy erősebb érzelmi hatás ki vált valamit, de nem szokott túlzottan erős lenni. Most pedig próbálok nem gondolni rá. Azért vagyok itt, hogy teljesen megtanuljam uralni és tudom, hogy minden a belső egyensúlyon múlik és azon, hogy az érzelmeket elkülönítsük a mágiától. 

- Láttad már az erdő közepén lévő mágikus kört? ~Mosolyodik el Nace. 

- Igen. Merlys elvitt már minket oda és megmutatta, hogy vészhelyzet esetén ha úgy érezzük, hogy túlcsordultak bennünk az érzelmek akkor ott kiengedhetjük a fáradt gőzt. 

- Mi csak dühöngőnek hívjuk. 

- Hm. Ez jó. ~Kuncog halkan Zara. 

- Igen, mert valójában tényleg az. Eddig akárhányszor láttam, hogy valaki bemegy a körbe az mindig nagyon dühös volt. Tűz, víz szinte láttam már mindent. Egyszer az egyik tündér teljesen elárasztotta vízzel és mivel a védőburok nem enged ki semmit így kis híján ott fulladt meg a tündér. De aztán többen is a segítségére siettek és végül épbőrrel megúszta. Ezért nem tudom, hogy Merlys mondta-e de azt szokták ajánlani, hogy mindig vigyél magaddal valakit aki baj esetén segíteni tud vagy segítséget hívni. Ez az eset amiről beszéltem tavaly történt, azt mondták kitalálnak valamit, hogy biztonságossá tegyék, azt nem tudom, hogy találtak-e már rá megoldást. 

- Mondta Merlys igen és azt is elmondta, hogy nem találták még ki, hogy hogyan lehetne biztonságosabbá tenni. De ha engem kérdezel szerintem sehogy. A mágiának mindig is megvoltak a veszélyei, ezeket nem lehet csak úgy kiküszöbölni. ~Zara és Nace tekintete egyszerre vetül a kastély ajtóra ahogy az kinyílik. A tündér lány legnagyobb döbbenetére egy amazon lép ki rajta. 

- Nace. ~Szólítja meg a lány majd szúrós tekintete Zara-ra irányul. 

- Kerestelek a szobádban de azt mondták, hogy a kertben vagy. ~Néz vissza rá komoran. 

- Mit akarsz? ~Nace hangsúlya kicsit sem kedves. Ez mindig meglepi Zara-t, hiszen vele olyan aranyosan beszél. 

- Beszélnünk kell. 

- Mi? Beszélnünk? Nekünk? ~Lepődik meg Nace. Zara felváltva nézi, hol a harcos fiút hol az amazont. Miért ilyen hihetetlen, hogy beszélni szeretne vele? A lány szúrós nézésétől sóhajt egyet majd Zara felé fordul. 

- Ne haragudj. ~Mosolyodik el halványan. 

- Semmi baj menj csak. Amúgy is fel kell mostmár mennem a szobámba. Jó éjszakát nektek. ~Mosolyog kedvesen mindkettejükre. 

- Jó éjt. ~Válaszolja Nace. Az amazon lány ellenséges pillantások küldve csendben marad.

- Bunkó. ~Morogja Zara amint becsukja maga mögött a kastély ajtaját. Kissé rossz kedvűen megy fel a szobájába. Ez az este nem igazán úgy alakult ahogy szerette volna. Most Nace-szel sem volt túlzottan kellemes az együtt töltött idő. Zavarja, hogy a harcos fiú ilyen negatívan vélekedik a tündérekről. Főleg úgy, hogy szerinte a tündérek magasan mindenki felett állnak életvitelben is, spirituálisan is és igazából szinte mindenhogy. Oké, hogy kicsit labilis a fajuk, de ők sem lehetnek tökéletesek. Mit ér a testi erő, meg a kard ha egy tündér fejben erős tud maradni akkor ezek az emberek meg sem bírják közelíteni. 10 piszkosul erős tündér elég lenne ahhoz, hogy a komplett harcos fajt eltörölje a földfelszínről. Na persze ez nem ilyen egyszerű és nem is bölcs dolog lebecsülni a harcosokat mert rengetegen vannak, de akkor is nagyon túlértékelik magukat. Persze az amazonokkal már nehezebb dolguk lenne, mivel őket nem sebzi meg a tűz ami a tündérek elsőszámú harci mágiája. Ráadásul egy csomó mágikus fegyverük is van a boszorkányoknak köszönhetően. Ilyenkor elég nagy szívásnak tűnik, hogy a törpökön, manókon sellőkön és még talán a koboldokon kívül mindenki utálja őket. Az amazonok egyenesen gyűlölik a tündéreket, a boszorkányok nagyon ellenszenvessé váltak és a tündéreket kiáltották ki legnagyobb ellenségükként, a harcosok pedig bár úgy tűnik, hogy szeretik igénybe venni a tündérek testét eddig minden csatában ellenük voltak. És bár a boszorkányokat szinte teljesen kiírtották, ennek a három fajnak az összesített ereje felbecsülhetetlen nagyságú. Valóban félő, hogyha ők összeállnának, akkor hurrikánként söpörnék le a tündéreket, együtt a törpökkel, manókkal és a koboldokkal. Be kell vallani, hogy a legtöbb tündér semmit nem ért a harci mágiához. Ha támadás érné tündér földét akkor nagyon kevés ember lenne aki szembetudna szállni az elnyomókkal. Zara mivel nem tud mit csinálni így még átnézi az órákon készített jegyzeteit majd lefekszik aludni. Reggel jobb hangulatban kel, mint amilyenben lefeküdt. A reggeli kifejezetten jól esik neki, majd az első óra is gyorsan elrepül ami elég bíztató a mai napot nézve. Mikor átöltözve kimennek az udvarra Nace már ott várja mosolyogva. Még mindig a védekezést gyakorolják, Zara szorgalma és koncentrációja meghozza a sikert hiszen az óra végén Nace megdicséri. Mikor besétálnak a fa adta árnyékba, hogy megvárják amíg letelik a szünet idő Len professzor sétál oda hozzájuk. Tegnap óta Zara teljesen máshogy néz a professzorra így, hogy tudja milyen közel áll Nace-hez. 

- Figyelem a fejlődésedet Zara és azt kell mondjam, hogy van érzéked a harchoz. Gyorsabban haladsz, mint a többiek úgyhogy húzzatok bele és három hét múlva megcsináljuk a szintvizsgádat. 

- Szintvizsgát? ~Ijed meg Zara. 

- Igen. Az első szint vizsgádon azt nézzük meg, hogy teljesen elsajátítottad-e már a harci kiképzés alapjait ha a vizsgád sikerül akkor a következő szintre kerülsz ami már jóval keményebb. ~Zara egy nagyot nyel Len professzor szavaira. Ő nem akar tovább lépni, neki ez a helyzet tökéletesen megfelel. 

- Öm...Rendben. ~Motyogja kedvetlenül. 

- Sok sikert. ~Mondja a professzor búcsúzóul majd elsétál. 

- Látod? Én mondtam, hogy nagyon ügyes vagy. 

- Én nem akarok vizsgázni. Amúgy is mit kell ott csinálnom? 

- Ugyanazt amit most is csinálsz. 

- Veled? 

- Hát azt nem tudom. Lehet. 

- Ahj. ~Fintorog Zara. 

- Nyugi jó lesz az. Ha megvan a szintvizsgád akkor utána jön a kard. 

- Kard? ~Sipít idegesen. 

- Nyugi az a legjobb. Botokkal gyakorlunk nekem ez az egyik kedvencem. 

- Jó neked. ~Morog Zara miközben Nace-szel az oldalán sétálnak vissza a tűző napra. 

- Na figyelj. Most kombináljuk a kettőt. Támadnod is kell és védekezned is oké?

- Oké.

- Figyelj Zara. Koncentrálj. ~Még a tündér lány is meglepődik saját magán milyen gyorsan alkalmazkodik a kialakult helyzethez, ha kell támad, ha kell védekezik és mindezt igen jól. Na persze ebbe beletartozik az is, hogy Nace minden mozdulata kiszámítható. Ha ez nem így lenne valószínűleg nem menne neki ilyen jól. 

- Mit csináltok hétvégén? ~Kíváncsiskodik Nace mikor Zara már elfárad és pihennek egy kicsit. 

- Most hétvégén mutatják meg nekünk Mastemát. 

- Oh igen már el is felejtettem, hogy titeket most visznek el a közös fővárosba. 

- És te? Hol leszel? 

- Én itt maradok az iskolában. Apám expedíción van úgyhogy nincs miért elmennem. 

- Nem jött még vissza? 

- Nem dehogyis. Azért az expedíciók elszoktak tartani néhány hétig. Főleg a titkos expedíciók, hiszen ott egy bizonyos pontig mennek csak térkapuval vagy valamilyen járművel. Onnantól gyalog folytatják, hogy egyáltalán ne legyenek lekövethetőek. Az is lehet, hogy apám már jövőhéten megérkezik, de az is előfordulhat, hogy csak hónapok múlva tér vissza. ~Vagy vissza sem tér, Zara egyből erre gondol bár ezt nyilván nem fogja kimondani hangosan. Len professzor rászól Zara-ra és Nace-re, hogy a gyakorlásra koncentráljanak beszélgetés helyett, így folytatják az edzésüket. Három párbajtan egymás után nagyon fárasztó. Zara izmai már nagyon fájnak a végére. Ebéd után egy forró zuhanyt vesz hátha segít egy kicsit. A késő délutáni órákat ismét Merlys-sel tölti az udvaron ahol ezúttal a földön elhelyezett tábortűznek felállított fakupacokat kell meggyújtania. Mikor minddel végez akkor a már lángoló tüzet kell eloltania, ahol egy kis nehézségbe ütközik. Létrehozni valóban könnyebb, mint eloltani. Csillapítania sikerül de végleg megszüntetni nem. 

- Na próbáld meg mégegyszer utoljára aztán mára végzünk. ~Zara ismételten neki lát és most jól ráérez, így a tűz először csillapodik majd teljesen elalszik. 

- Szép. ~Bólint elismerően Merlys. Zara boldogsága határtalan egész eddig csak a végén hiányzott egy kicsi, de nem találta meg, hogy kéne eloltani a tüzet, most viszont olyan jól ráérzett arra mit kell csinálni, hogy biztos benne ez innentől kezdve menni fog.

- Nagyon szépen haladsz Zara ez kétségtelen. De ne felejtsd el amit beszéltünk, ha érzed, hogy kezd benned felgyűlni a mágia akkor szólj nekem és kimegyünk az erdőbe arra a helyre amit mutattam. Ott kitudod adni magadból. 

- Rendben. ~Bólint Zara mosolyogva. 

- Jó akkor mára végeztünk. Most már figyelj az érzelmeidre. A mágiád felszínre kerülésével az érzelmek veszélyesek lehetnek. 

- Oda figyelek rá megígérem. ~Zara boldogan megy fel a hálókörletbe ahol a nappaliban Masa-ba botlik. 

- Merlys azt mondta, hogy jövőhét csütörtökön és pénteken már rátok is számít. Rád meg Venus-ra. ~Meséli Masa-nak. 

- Ahj...jó. ~Csúszik le a fotelben Masa. 

- Mi az? Jó lesz, sikerülni fog. ~Bíztatja jókedvűen Zara.

- Örülök, hogy te ilyen biztos vagy ebben de én momentán eléggé bevagyok parázva. Tegnap felidegesítettem magam azon az amazon lányon és Nesa szólt rám, hogy zölden világítanak a szemeim. Kezd urrá lenni rajtam az erőm és ez halálra rémít. ~Fújja ki idegesen a levegőt Masa.

- Igen ezt Nesa mesélte. De Merlys azt mondta, hogyha csak a szemszíned változik el de nem történik semmi az nem azt jelenti, hogy elveszíted az irányítást, az csak előjel, hogy le kell nyugtatnod magad, mert a mágiád eléggé a felszínen van. ~Magyarázza Zara. 

- Oh persze ez így nagyon szépen hangzik. De ha elváltozik a szemed onnan már csak egy apró lépés, hogy történjen valami ami nem feltétlen szándékos. Ha varázsolunk akkor változik el a szemünk. ~Mondja Masa.

- Nem. A szemünk nem csak varázslatnál változik el. Akkor is felveszi az adott elemnek a színét, hogyha nem varázsolsz csak nagyon a felszínen van a mágiád valami érzelem vagy bármi egyéb kiváltó ok hatására. Ez csak egy figyelmeztető jel, hogy baj lehet, ha nem uralkodsz magadon. 

- Mikor már eljutottunk addig a pontig akkor már nem könnyű uralkodni rajta. ~Masa feszültsége aggodalomra ad okot. Merlys a legelején is elmondta és mindig hangsúlyozza, hogy nem lehet félni a mágiától, mert a félelem nagyon kiszámíthatatlanná tesz. 

- Rettegek Zara. Rettegek, hogy nekem tűzmágiát kell tanulnom. A földet sem tudom normálisan kordában tartani, a tűznél biztosan baj lesz.

- Nem szabad így hozzáállnod Masa. Bíznod kell magadban, ez máshogy nem működik. 

- Te bízol magadban? ~Masa kérdése kissé meglepi Zara-t. 

- Persze. Eddig abban nem bíztam, hogy menni fog-e nekem elsajátítani a mágiát, de abban sosem kételkedtem, hogy kordában tudom-e majd tartani. 

- Jó neked. ~Sóhajt Masa. Zara leül mellé és átkarolja barátnőjét. 

- Nem kell aggódnod Masa itt biztonságban vagy. Merlys megvéd téged az órákon, utána pedig csak arra kell figyelned, hogy ne veszítsd el az önuralmad. 

- Ez egyáltalán nem könnyű Zara. Nem is értem, hogy beszélhetsz róla ilyen egyszerűen. Pont ma mondta Nesa, hogy neki is vannak nehézségei vele, Dela-nak is és szinte mindenkinek akivel beszéltem. Egyedül te és Orla nem panaszkodtok. 

- Mert velem nem történt még semmi olyan, ami miatt aggódnom kellene. A külön óráimon jól haladok. A tűzzel könnyű fejlődnöm, jól és erősen érzem. És tudom, hogy csak akkor tud elszabadulni, hogyha én hagyom. 

- Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem lett volna annyi baleset. Főleg a tűznél. Nem kell, hogy hatalmas lángok csapjanak fel. Elég csak egyetlen szikra ahhoz, hogy porig égess akár egy egész várost. Elég egyetlen apró elszabadult szikra és mindennek vége. 

- Te most elakarsz engem bizonytalanítani? ~Sandít rá Zara. 

- Nem, dehogy is. ~Sóhajt gondterhelten Masa. 

- Legalább egyikünk legyen magabiztos ha már a többségnek kétségei vannak. 

- Csak az a baj veletek, hogy túl sokat agyaltok. ~Zara fejét óvatosan Masa vállára hajtja. 

- Igen mert nekünk van időnk ilyeneken agyalni mivel nem foglalja le minden gondolatunkat egy harcos. ~Zara felkapja a fejét és hitetlenkedve összeszűkített szemekkel néz barátnőjére. 

- Ez gonosz volt Masa. 

- De igaz. ~Zara elmosolyodik végtére is tényleg igaz. Rengeteget gondol Nace-re. Ha ő nem lenne valóban sokkal több ideje lenne más dolgokra fókuszálni. A vacsora alatt is ez a téma. Nesa és Dela is kifejtik aggodalmukat a mágiájuk miatt. Egyedül Orla és Zara osztják azt a véleményt, hogy nem kell ezen aggódni. Vacsora közben Zara többször is hátra tekint a válla felett, hogy stírölje egy kicsit Nace-t, de akárhányszor oda néz a harcos fiú mindig őt bámulja. Ebbe bele is pirul egy kicsit. 

- Miért nem mész oda? ~Zara-t Nesa hangja rángatja ki zavarából. Felemeli a fejét és Nesa kék szemeibe néz. 

- Nekem szóltál? 

- Igen neked beszélek, csak te le sem szarsz. 

- Ez nem igaz. ~Háborodik fel Zara. 

- Dehogynem. Mondhatok én itt neked bármit, mert valójában csak a tested van itt. Semmi másod. 

- A testemben van mindenem, szóval teljesen itt vagyok. ~Húzza ki magát mosolyogva Zara. 

- Nem! ~Rázza a fejét tetetett bosszúsággal Nesa. 

- Szóval mit is mondtál az előbb? ~Húzódik egy széles mosoly egy kis fintorral vegyítve Zara arcára. 

- Azt, hogy miért nem mész oda? ~Mutat Nace-ék asztala felé.

- Mi? Hogy én? Dehogy megyek oda. ~Rázza a fejét határozottan. 

- Miért nem?

- Miért kéne oda mennem? ~Hajol előrébb közelebb Nesa-hoz miközben halkít beszédén. 

- Mert valójában fejben már rég ott vagy. ~Hajol előrébb Nesa is. 

- Dehogy vagyok ott Nesa, ne viccelj már. ~Rázza a fejét, Nesa néha kifejezetten idegesítő tud lenni. 

- Nem vicceltem Zara, halál komolyan beszélek. Ezt a többiek is bizonyíthatják. ~Mutat végig a lányokon akik mind bőszen bólogatnak, még Orla is. Zara egy sértődött hangot hallat majd az asztalon megtámasztva könyökeid a kezeire dönti az állát. Még ilyen baromságot, hogy menjen oda, milyen ciki lenne már. Ilyet ő biztosan nem csinál, majd Nace ide jön ha akar valamit. Morcosan nézegeti a lányokat akik a vacsora utolsó falatjait eszegetik. Mikor mindenki végez akkor felállnak az asztaltól és Zara a szíve mélyén nagyon reménykedik benne, hogy Nace megállítja és megint kihívja beszélgetni vagy elhívja bárhová. Elég csalódott lesz mikor ez nem történik meg, a harcosok asztala mellett elhaladva a fiúk csak köszönnek. Még a kacsintás is elmarad. Zara igyekszik nem kimutatni csalódottságát. Felérve a hálókörletbe egyből a szobájába siet és reményei szerint most már álmodozhat egy kicsit Nace-ről de ez szertefoszlik mikor utána Nesa és Masa is besétálnak az ajtaján és elfoglalják az ágyát. Kedvetlenül ül le az íróasztal előtti székre. 

- És amúgy mi van a csók témával? Nace már nem próbál megcsókolni téged? ~Fetreng az ágyán Nesa és próbál minél több párnát betűrni maga alá, hogy kényelmes legyen. 

- Nem, mostanában nem próbálta meg. ~Fújtat Zara a kérdésen is és a válaszon is. 

- És ez mennyire zavar téged. ~Jegyzi meg Masa de mielőtt válaszolhatna rá Nesa folytatja a kérdezősködést. 

- Nem lehet, hogy megsértődött amiért három csókból egy sem jött össze? Hiszen a harcosokra nem igazán jellemző, hogy 3 percnél többet várnak egy csókra. ~Nesa erős túlzására Zara egy fintort küld neki. 

- Nem tudom, de nem hinném. Bár lehet, hogy az utolsó alkalom nem igazán nyerte el a tetszését. ~Ismeri be, hiszen akkor nem zavarta meg őket senki, hanem ő maga hátrált ki a helyzetből. 

- Nem hinném, hogy Nace-t ez annyira foglalkoztatja. Tele van az iskola amazonokkal és tündérekkel, bőven van elég személy aki csókolgassa. ~Nesa és Zara egyszerre kapják a tekintetüket Masa-ra. 

- Mi? Te azt mondod, hogy Nace egyszerre több vasat tart a tűzben? ~Önti szavakba Nesa Zara gondolatát. 

- Jaj mert mit gondoltatok? Szerintem ez egyértelmű. Harcos, jól néz ki, jó családból való, biztosan nem él szűzies életet mikor olyan lányok veszik körbe, mint Orla. Még szólnia sem kell és már ledobják magukról a ruhát. ~Magyarázza Masa olyan egyszerűséggel, mintha ezt biztos forrásból tudná. 

- És? Az nem jelenti azt, hogy kavar is velük. ~Háborodik fel Zara. Ez hiányzott még neki estére, így biztosan nem fog jól aludni. 

- Ne legyél ennyire naiv. Nace Bladevale biztosan az iskola legnagyobb csajozógépei között van. ~Zara mérgesen nézegeti Masa-t. Hogy lehet benne ennyire biztos? 

- Masa Adkins! Te esetleg tudsz valamit amit mi nem? ~Nesa szemöldökei az égig emelkednek. 

- Nem, dehogyis. Honnan tudnék? Nem szoktam Nace-szel foglalkozni. Csak számomra egyértelmű és nem értem, hogy nektek ez miért ekkora meglepetés. 

- Mert Nace látszólag érdeklődik Zara iránt. Mindig rákacsint, ha egy helyiségben vannak akkor folyton nézi. Arra az évkezdő sütögetésre is együtt mentek, párbajtanon is mindig együtt vannak. Szerintem ez elég látványos és nem gondolnám, hogyha több nő is lenne az életében akkor ezt ilyen feltűnően csinálná. Hiszen az feltűnne a lányoknak is, akik ezt fixen nem díjaznák. ~Magyarázza Nesa de Masa leinti őt. 

- Gyermekeim, ti tényleg ilyen tudatlanok vagytok? ~Vált át anyáskodóan szigorú hangnembe. 

- Nem azt mondtam, hogy Nace Bladevale-nek barátnői vannak az iskolában mindenhol. Ha nem lett volna elég egyértelmű eddig is akkor kimondom. Nace Bladevale-nek szeretői vannak. Értitek? Akikkel összejárkál szexelni. Ennyi. Szex és kész. Ezért nem kell nekik beszámolnia róla, hogy kivel hol mit csinál, meg ki iránt érdeklődik. Szimplán csak ha olyanja van akkor használatba veszi őket. 

- Ahj legalább ne így mond már. Mintha csak tárgyak lennének az emberek. ~Szól rá Nesa. 

- Hát már ne is haragudj Nesa, de a harcosok nem igazán nézik többe a tündéreket. 

- Hagyd már abba Masa. Nem is ismered őket, te is csak a róluk hallott történetekből alkotsz ilyen véleményt. ~Fonja össze maga előtt a kezeit Zara. Nagyon nem tetszik neki ez a beszélgetés. 

- Mindenki ezt mondja aki valaha is találkozott velük. Könyörgöm, Nace és Mika nagyon beetetett titeket. Nem mondom, hogy biztosan ők is ilyenek, de, hogy a többség ilyen az biztos. Utálják a tündéreket. 

- Dehogy utálják Masa. Harcos földön kéjkastélyok vannak és Nace elmondása alapján ezek szinte mindig tele vannak. 

- Ugyan már Zara a szex és a gyűlölet nem zárják ki egymást. 

- Te szexelsz azzal akit gyűlölsz? ~Kérdez vissza Zara miközben feszülten szívja be a levegőt. 

- Nem, de nem is vagyok harcos. ~Zara idegesen dől hátra a székben. Alig észrevehetően megrázza a fejét, Masa-t úgy sem fogják meggyőzni. Az előítéletei erősebbek. 

- Szerintem, ne vegyünk mindenkit egy kalap alá. Tény, hogy sok harcos gyűlöli a tündéreket ezt a nővérem is mondta már aki a minisztériumban dolgozik és jó pár harcossal találkozott. De nem mindenki. Ez nagyon megoszlik úgy ahogy a tündéreknél is. Vannak akik utálják a harcosokat és vannak olyanok, mint Zara meg Orla akik simán ágyba bújnának velük. ~Zara döbbenten vezeti a tekintetét Nesa-ra majd az első kezébe kerülő dolgot hozzá vágja. A hosszú barna hajú lány kuncogva húzza össze magát ahogy felé repül Zara bájitaltan füzete. 

- A lényeg az, hogy ne vegyünk mindenkit egy kalap alá. Nincs rá bizonyítékunk, hogy Nace csak szórakozna Zara-val, és ami engem illett nem is hinném. Még mindig úgy gondolom, hogy akkor nem így viselkedne. ~Nyújtja át Zara-nak a füzetét aki sértetten kapja ki a kezéből. 

- Jól van, zárjuk le a témát....Amúgy nagyon szép Zara a kezeden lévő védőpecsét, már máskor is akartam mondani. Lótusz, igaz? ~Nézi Masa a Zara alkarján lévő tetoválást. 

- Igen, lótusz. ~Válaszolja bólintva. 

- A tiétek milyen? ~Kérdezi és a saját kezét úgy fordítja, hogy a lányok jobban szemügyre vehessék a védőpecsétként szolgáló tetoválást. Természetesen ő is látta már a lányokét, de nem igazán foglalkozott eddig vele. Mindenkinek van így nem olyan nagy szám. 

- Az enyém ilyen. ~Nyújtja felé a kezét Nesa. Zara közelebb hajolva nézi meg pontosan mit is ábrázol.

- Liliom. ~Jelenti ki mosolyogva, hiszen felismeri a növényt. Egy nagyon gyakori virág tündérföldén, szinte minden kertben megtalálható. Nesa bólint majd átnéz Masa-ra, hogy mutassa ő is. Zara és Nesa egy darabig nézegetik de egyikőjük sem jön rá milyen virág díszíti a kezét. 

- Most már mond el Masa. ~Türelmetlenkedik Nesa. 

- Jól van, ez egy hanga.

- Hanga? ~Kérdez vissza egyszerre Nesa és Zara. 

- Jaj, tudom. ~Kiált fel hirtelen Nesa ezzel kicsit meg is ijesztve Zara-t. 

- A városunk szélén élő öreg néninek konkrétan az egész udvarában ilyen virág van. Azért volt ilyen ismerős. 

- Én is láttam már több helyen is, de nem tudtam, hogy mi a neve. 

- Láttátok Nace védőpecsétjét? Én múltkor figyeltem meg amikor Zara-val meg Nace-szel kint beszélgettünk a lépcsőn. Nekem nagyon tetszett, szerintem nagyon szép tetoválása van. 

- Én nem figyeltem még egyszer sem. ~Rázza meg a fejét Masa. 

- Annyira én sem, bár futólag láttam, hogy kard meg azt hiszem farkas vagy oroszlán volt rajta.  ~Erőlteti meg magát Zara, hogy felidézze emlékezetében a Nace alkarján lévő védőpecsétet. 

- Ejnye. Már háromszor csókolóztál vele és egyszer sem figyelted meg normálisan milyen tetoválása van? ~Rázza a fejét rosszallóan Nesa. Zara kissé felbosszantva dől előrébb a széken. 

- Nesa drágám. Mint mondtad is, mással voltam elfoglalva nem pedig a keze nézegetésével. Másrészt pedig nem csókolóztam vele egyszer sem. ~Néz rá csúnyán. Valójában nem mérges de Nesa egy másodperc alatt képes felidegesíteni. 

- Jól van akkor csak majdnem csókolóztál vele. ~Forgatja a szemét Nesa de azért halványan mosolyog. 

- Amúgy meg Nace védőpecsétje középen egy kardot ábrázol aminek az egyik oldalán egy fél farkas fej a másik oldalán pedig egy fél oroszlán fej van. Összességében pedig nagyon jól néz ki, olyan igazi harcosos. 

- Mert neked aztán van fogalmad róla mi az igazán harcosos. ~Mormogja az orra alatt Masa. Nesa oda kapja a tekintetét és szúrós szemekkel néz a lányra. 

- Tessék? 

- Semmi. ~Rázza meg a fejét Masa. Nesa először nem akarja annyiban hagyni a dolgot de aztán inkább elengedi és nem foglalkozik a megjegyzéssel. 

- Lányok szerintem feküdjünk le aludni. Holnap délelőtt indulunk Mastema-ba, ki kell pihennünk magunkat mert hosszú nap lesz a holnapi. ~Javasolja Zara. 

- Én még egyáltalán nem vagyok álmos. Kilenc óra van ilyenkor a gyerekek alszanak csak. ~Néz a telefonja kijelzőjére Nesa. 

- Én sem vagyok álmos. 

- Én sem, de tudom, hogy korán kelünk. Szívem szerint kimennék levegőzni de nincs kedvem lemenni. ~Helyezkedik a széken Zara, hogy egy minél kényelmesebb pozíciót találjon. 

- Holnap 10-kor indulunk, ugye? Mert én nem vagyok hajlandó 9-nél hamarabb felkelni. Fél óra alatt elkészülök másik fél óra alatt megreggelizek aztán megyek is a gyülekező helyre. 

- Ne már. Biztosan nem fogsz elkészülni fél 10-re és akkor már csúszik minden. A többiek nem fognak azért várni mert te lusta vagy időben felkelni. 

- Kedves Masa....Elfogok készülni időben, nem kell aggódnod, de minden nap hajnalok hajnalán kelek, hétvégén biztos nem fogok korán kipattanni az ágyból. Azt mindenki elfelejtheti. ~Makacskodik Nesa mire Masa csak bosszúsan fújtat egyet. 

- Könyörgöm Zara te kelj fel időben mert neked még több idő mire elkészülsz.

- Ezt meg sem hallottam. ~Néz a tündér lány összeszűkített szemekkel Masa-ra. 

- Kopogtak? ~Emeli fel az ujját Nesa jelezve, hogy mindenki maradjon csendben. 

- Ki kopogott volna, este van ilyenkor már minden épeszű a szobájában van. ~Morogja Masa paprikásan. 

- Ti nem hallottátok? ~Suttog. Masa a szemeit forgatva ejti inkább fejét az ágyra. Zara elmosolyodik ezt látva, úgy tűnik Nesa Masa-t is kikészíti. 

- Nace. ~Orla magas, szinte örömében visító hangja még a csukott ajtón is erősen áthallatszik. 

- Nace? ~Lepődik meg Zara most sorban utána Nesa és Masa is. A hosszú barna hajú lány felpattan és az ajtóhoz lépve feltépi azt. 

- Nace, hát te? ~Kérdezi döbbenten Nesa, majd léptek zaja hallatszik. Zara lassan a forgós székkel együtt fordul az ajtó irányába. Nesa nem sokkal később hátrébb lép a helyére pedig Nace érkezik.

- Sziasztok. ~Köszön mosolyogva majd tekintete megakad Zara-n. 

- Jól van gyere Masa, későre jár menjünk aludni. ~Lép oda Nesa Masa-hoz és a kezét megfogva izgatottan felrántja az ágyról. Masa értetlenül néz rá. 

- Mi? Az előbb még azt mondtad nem vagy álmos, szerintem nem kéne

- Oh dehogynem. Nace biztosan nem hozzánk jött, hanem Zara-hoz úgyhogy hagyjuk őket kettesben. ~Vigyorog Nesa miközben maga után rángatja Masa-t. 

- De várj már Nesa. ~Ellenkezik Masa azonban esélye sincs, Nesa erősen elhatározza, hogy már pedig kettesben hagyják a kezdő szerelmeseket. 

- Ez a te szobád? ~Kérdezi Nace lágy hangon miután Nesa becsapja a szoba ajtaját.

- Igen. ~Mosolyog Zara és feláll a székről.  

- Még nem láttam a szobádat. ~Lépked beljebb és alaposan szemügyre veszi Zara magenta színekkel díszített szobáját. 

- Eddig még sosem invitáltál fel ide. ~Fordul felé pajkosan mosolyogva Nace. Zara nem szól semmit csak zavartan beharapja alsó ajkát. Nem igazán tud mit kezdeni a kialakult szituációval, még álmában sem gondolt erre, hogy Nace egyszer csak megjelenik a szobájában. 

- Ez a kedvencem a tündérek szobájában. Hogy lehet bámulni az éjszakai égboltot. ~Fekszik be Zara ágyába és egy pillanatra az égre tekint majd utána Zara-ra. 

- Én is nagyon szeretem. ~Nyel egy nagyot Zara és idegesen a hajába túr. 

- Kapcsold le a villanyt és gyere ide. ~Paskolja meg a maga mellett lévő helyet Nace. Zara torkán szorul a levegő és bármennyire is próbál lazának tűnni csak úgy süt róla az idegesség. Ez természetesen a harcos fiú figyelmét sem kerüli el. A tündér lány nagy levegőt véve kapcsolja le a lámpát. 

- Sok tündér szobájában jártál már? ~Kérdezi miközben befekszik Nace mellé. 

- Csak egyben. ~Mosolyog a harcos fiú. A sötét szoba amit csak a csillagok és a fénylő hold gyönyörűsége világít be igazán romantikus légkört varázsol. Zara gyorsan veszi a levegőt és a mellkasa is gyorsan emelkedik majd süllyed. Ahogy telik az idő Zara fokozatosan egyre jobban megnyugszik. A csillagok bámulása jó hatással van az idegeire.

- Nagyon jó lehet minden nap így elaludni. ~Mondja halkan Nace mire Zara mosolyogva bólint. 

- Igen tényleg az. Nagyon hangulatos és megnyugtató. Többször is volt már, hogy a csillagok bámulásába aludtam bele. 

- Amikor a csillagokat nézem mindig azon gondolkodom vajon mi lehet ott kint? Van-e más életforma? Egy távoli bolygón élnek-e hozzánk hasonlók?~Zara elmosolyodik Nace szavain. 

- Nem tudom. Sokan még a saját világunkat a saját bolygónkat sem ismerjük. Honnan tudhatnánk mi van odakint? 

- Igen ez igaz. ~Ért egyet Nace. 

- Te mit gondolsz? Vannak rajtunk kívül mások is?

- Biztosan. ~Dünnyögi Zara. 

- Szerinted?

- Szerintem is. Bár tuti nem olyan jóképűek, mint én. ~Zara fintorogva forgatja meg a szemeit. Nace halk kuncogása mosolyt csal az arcára. Milyen szerény ez a fiú.