3.Rész 

Zara mosolyogva vonul be az eredettan terembe már nagyon várja ezt az órát, hiszen most fognak tanulni a harcosokról. Az elmúlt két nap nagyon unalmas volt, Nace-szel nem beszélt, csak a párbajtanon és nem is találkoztak később sem. Helyette viszont hallgathatta Orla nyafogását mindenért, a szőke tündér nagyon rossz napokon van túl, nehezen viseli a folyamatos visszautasítást. Krisa Adomora barátságtalan arccal áll, a diákok csendesen várják, hogy a tanárnő megszólaljon a szokásos mogorva hangján. 

- A mai napon a harcosok lesznek a terítéken. Ők azok akik a tündér fajra nézve a legkártékonyabbak, de erről majd később beszélek. Tehát a múltkori órán az amazonoknál tartottunk most pedig onnan folytatjuk, hiszen az amazonok és a harcosok teremtése között nem sok idő van. Miután Arész alaposan kiszórakozta magát a tündérekkel és az amazonokkal kitalálta, hogy létrehoz egy elsősorban férfiakra épülő fajt, akik majd kordában tartják, mind a tündéreket, mind az amazonokat. Másrészt pedig egy saját hadsereget szeretett volna akikkel együtt majd legyőzhetetlen lesz. Aphrodité példájára egy állatot keresett a teremtéshez. Nem gondolkodott sokat, hiszen a szerelem istennőjéhez hasonlóan Arésznak is jó pár állata volt, de a kedvence a természetfeletti erővel bíró és az elme mágiára immunis hatalmas méretű oroszlánja volt. Pallasz Athéné tudta, hogy valamiben mesterkedik Arész, így kilesve az istenséget mikor lehetősége nyílt rá saját esszenciáját az állatnak adta. Erre Arész már csak bőven a teremtés után jött rá, mikor megfigyelte harcosait akik közel sem voltak olyan vérszomjasak, mint szerette volna. Arész és Pallasz Athéné egymás ellentétei. Míg előbbi az értelmetlen háború istene addig Pallasz Athéné az igazságos háborút kedvelte. A harcosokban keveredett Arész gonoszsága és Athéné jósága. Mikor ez napvilágra került Zeusz megjutalmazta Athénét a tettéért és a harcos fajnak adta az ereje apró szikráját, így valójában a harcosokat három isten teremtette. Arész, Pallasz Athéné és Zeusz. Azonban a teremtés egymagában semmit nem ér, mivel Arész nevelte őket, ugyanolyan szörnyetegeket csinált belőlük, mint amilyen ő maga is volt. A harcosok amazonokkal, tündérekkel, majd később az iklikkel párosodtak. Az amazonoktól született fiú gyermekeket mindig ők nevelték míg a tündérektől született gyermekeket vagy közösen vagy pedig a tündérek gondjaira bízták. Ezeket a gyerekeket mivel mágiával is rendelkeztek így sosem kedvelték igazán, de mivel bennük is harcos vér folyt így szájhúzogatva de maguk közé fogadták és taníttatták ha arra került sor. Az ikli nők gyermekeit pedig minden esetben ők nevelték amint a gyermek elég nagy lett, hogy elválasszák az anyjától. Ez általában csak a fiúkra vonatkozott, a lány gyermekeket ott hagyták. Persze nem minden esetben, voltak kivételek azért bőven. Főleg a jó családból származó harcosokat akiknek pénzük és rangjuk volt, ők általában a lány gyermekeket is magukhoz vették, felnevelték majd felnőtt korban hozzáadták egy másik jó családból származó harcoshoz. Akkoriban nagy dolognak számított, hogyha valaki egy harcos nőt vett feleségül. De ehhez azért kellett pénz, hiszen a lányok mindent megkaptak amire szükségük volt, mindig előkelő szép ruhákban jártak, hogy felkeltsék a férfiak érdeklődését. Jó taníttatást kaptak, úgyhogy nem volt egy olcsó dolog felnevelni egy lány gyermeket. A teremtésről ennyit kell tudni. Most viszont belenézünk a harcosok mostani életébe. Az átok óta a harcosok csak az amazonokkal nemzhetnek gyermeket és fordítva. Ezért, ha lány gyermek születik akkor marad az amazonokkal, ha fiú akkor megy a harcosokhoz. Harcos földön mint az köztudott nagy számban élnek iklik akik jó pénzt kapnak azért, mert takarítják a harcosok házait vagy nevelik a gyermekeket. Mikor egy fiú gyermek megszületik akkor azonnal kap egy ikli családot vagy egy anyát aki 10 éves koráig neveli a gyermeket. 4-5 éves korban fogadnak mellé egy harcmestert aki már tanítgatja, majd 10 évesen a harcos apához kerül. Onnantól kezdve a harcmester kiképzése alatt áll egészen ikli években mérve 20 éves koráig. Akkor mennek iskolába utána pedig munkába állnak. Vannak olyan ritka esetek amikor a harcos és az amazon nem csak gyermeket nemzenek együtt, de együtt is nevelik fel. Akkor nyilvánvalóan nincs szükség ikli anyára. ~Zara kíváncsian hallgatja a tanárnő szavait miközben néha megbotránkozik. Szörnyű lehet, hogy 10 évesen elszakítanak egy gyermeket attól a nőtől aki addig nevelte. Bár eleve szörnyű az egész rendszer úgy ahogy van. A gyerekeknek szerelemből kellene foganniuk. Zara sóhajtva veszi elő a füzetet és kezdi írni amit a tanár diktál. Közben tovább rágja magát azon az embertelen helyzeten ami a harcosokat és a családrendszerüket illeti. Még mikor belép a bájitaltan terembe akkor is ezen gondolkodik. Beáll a már szokásos helyére és Nace-re pillant. A harcos fiú kezeivel az asztalon támaszkodva nézi Zara-t. A tündér lány kedvesen mosolyog rá majd mikor elkezdődik az óra is sokszor pillantanak egymásra. Miközben Zara az üstjét kevergeti lopva Nace-re pillant aki igyekszik tartani a gyors tempót amit Len professzor diktál. Az óra végén Zara-t ismét megdicséri a tanár ami nagy elégedettséggel tölti el. Az utolsó órájukat követően az ebédlőben eszegetnek miközben tanulnak az eredettan vizsgára. 

- Hallottátok azt a mogorva banyát? Azt mondta, hogy jövőhéten hétfőn átvesszük a törpök, a manók és a koboldok teremtés történetét majd csütörtökön dolgozatot írunk. Utána pedig az istenekről fogunk tanulni ami egy hatalmas témakör. Most komolyan, kit érdekel az a tömérdek isten meg az idióta háborúik? ~Fújtat Orla szemforgatva. 

- Ez a történelmünk Orla. Fontos tudni. ~Szól közbe Masa. 

- Ugyan már, a fele sem igaz. Ott volt bárki is a ma élők közül? Nem. Úgy csavarják a történteket ahogy csak akarják. Hozzátesznek vagy elvesznek ami éppen az érdekeiket szolgálja, mi meg tanuljuk meg ezt a sok baromságot. ~Morgolódik tovább. 

- Honnan veszed, hogy hazudnak? ~Kérdezi kétkedve Masa. 

- Te honnan veszed, hogy nem hazudnak? Ne legyetek naivak, úgy állítják be az isteneket ahogy csak akarják. Ti tényleg elhiszitek, hogy Aphrodité egy levágott péniszből született? ~Tárja szét a kezeit szemöldökeit az égig emelve. 

- Habból. Aphrodité a pénisz körüli habból született. ~Javítja ki a mutatóujját feltartva Masa. 

- Tökmindegy. ~Vágja rá Orla határozottan. 

- Egyáltalán nem mindegy. ~Fűzi hozzá Masa, mire a szőke tündér szemei rámerednek. 

- Tökmindegy Masa. Mind a kettő baromság. Senki nem születik habból....akkor már péniszből hamarabb. ~Fűzi össze maga előtt a kezeit Orla. 

- Amúgy is Aphrodité születése kétséges. Van olyan forrás amelyik azt írja, hogy Zeusz és Dióné lánya. ~Rántja meg a vállát Zara. 

- Igen, ezt én is hamarabb eltudom képzelni. ~Bólint Masa. 

- Persze, hogy ez lenne az ésszerűbb de mégsem ez az elterjedtebb. Na meg, hogy Pallasz Athéné Zeusz fejéből pattant ki teljes harci öltözetben. Hogyne. Én meg a tavasz köszöntő nyúl vagyok. ~Forgatja a szemeit Orla. Zara halvány mosolyt ereszt a szőke lányra, be kell vallania, hogy minél inkább megismeri Orla-t annál inkább megkedveli. Nehéz természete van és biztosan nem lesznek legjobb barátnők, de nem olyan szörnyű ő, mint azt elsőre gondolták.  

- Jó, de ha így nézzük főnixből sem születnek tündérek. Ezek mind olyan dolgok amikre a most élő emberek nem képesek. Az isteneknek sokkal nagyobb hatalmuk volt és igen vannak olyan sztorik amik nagyon hihetetlenül hangoznak, de akkoriban ez lehet, hogy egy teljesen természetes dolog volt. ~Söpri ki a szemei elé hulló hajtincseket Masa. 

- Nekem tudjátok mi gyanús nagyon? Amire akárhogy is keresem a válaszokat, nem tudok rájönni? ~Hajol közelebb a lányokhoz bizalmasan Orla.

- Mi? 

- Hogy amikor az istenek kihaltak, akkor már minden általuk teremtett faj élt. Mi mégsem haltunk ki, egyik faj sem, csak és kizárólag az istenek. Szerintetek ez nem különös? ~Szűkíti össze a szemeit gyanakodva Orla. 

- De, tényleg különös. ~Ért vele egyet Nesa. 

- Én ezen még őszintén szólva sosem gondolkodtam el. ~Vallja be Zara. 

- Azon nem csodálkozom, a gondolkodás nem erősséged. ~Szól be a szőke hajú lány. Zara egy pillanatra elfintorodik de annyiban hagyja a dolgot. Annyira már kiismerte Orla-t, hogy ezen ne akadjon fönt. Rájött, hogy Orla stílusa ilyen, sokszor bántó, de valójában nem áll szándékában megbántani vele másokat csak őszinte. Bár ha ezt őszintén mondta akkor még inkább sértő. Ebéd után mindannyian felmennek a szobájukba tanulni. Zara átolvasgatja a füzetét majd nem foglalkozik vele tovább, mivel úgy érzi, hogy tudja. A telefonján lévő órára pillant majd ijedten veszi tudomásul, hogy késésben van. Ma van az első külön órája Merlys tanárnővel. Felugrik az ágyról és szinte futva közelíti meg a liftet. Persze egy örökkévalóságnak tűnik mire a lift ajtó kinyílik annak ellenére is, hogy Zara tudja, hogy valójában csak néhány másodperc telik el. A liftbe lépve türelmetlenül várja, hogy végre kiszállhasson belőle. Merlys kifogja nyírni amiért elkésik. Sokáig voltak az ebédlőben az vette el az ideje nagy részét. Mikor végre leér kisiet az épületből és futva közelíti meg a sziklákat ahol a tanárnő már vár rá. 

- Elnézést kérek a késésért. ~Mondja egyből bűnbánóan Zara mikor oda ér. Próbálja visszafogni lihegését amit a futás okoz. 

- Expedíciós tündérként fontos, hogy pontos legyél, erre majd figyelj oda. Mindenki ideje drága és senki nem veszi jó néven, hogyha valaki az idejét húzza. ~Zara szégyenkezve hajtja le a fejét. Nem akarta egyből elrúgni a pöttyöst azzal, hogy késik, de úgy tűnik sikerült. 

- Fiatal vagy még. Egyértelmű, hogy nem tudod az idődet beosztani jól, idővel majd beletanulsz. ~Sóhajt a tanárnő majd a kört alkotó sziklák közepére sétál a sziklatömbhöz. Int Zara-nak, hogy kövesse. A szikla közepén egy nagy mágikus lila színű tál ékeskedik. 

- Tudod ez az első évem tanárként. Sosem tanítottam még újonc tinédzsereket mágiára. Kicsit elveszett vagyok én is, főleg, hogy rólad van szó. Főtündér vagy, mondhatnám, hogy megértem a helyzeted és tudom, hogy mi lenne a legkönnyebb út, hogy megtanuld elsajátítani a mágiád, de akkor hazudnék. Mivel főtündér vagyok pontosan tudom, hogy minden tündér másmilyen. Mindenkinél más módszer válik be. Valakinek a víz elemet a legkönnyebb elsajátítani, valakinek a fényt, másnak a földet. 

- A tanárnőnek mi vált be? ~Kíváncsiskodik Zara. 

- A víz. Én a vízzel kezdtem...De nálad láthatóan nem ez lesz a megoldás. A képességtanon a vizet gyakorlod és rajtad kívül már szinte mindenkinek sikerült. ~Zara kellemetlenül harapja be az ajkát. Ez valóban igaz. Már mindenkinek sikerült vízcseppeket kiemelni a tálból csak neki nem. Elég ciki. 

- Ez normális. Nekem például a fény nem ment nagyon sokáig. Minden elemhez más belső erőnket kell megmozgatni ami nem egyszerű. Melyik az az elem amit ha láttál akkor mindig elfogott egy bizonyos érzés, legyen az akár pozitív akár negatív? ~A tanárnő nagy lila szemei Zara-t pásztázzák. 

- A tűz. ~Válaszolja halkan Zara mire a tanárnőben láthatóan megáll az ütő egy pillanatra. 

- A tűz a legveszélyesebb, főleg egy főtündérnél. Ha elkezded elsajátítani a tüzet nagyon figyelmesnek kell lenned, mert az érzelmek hatással vannak a mágiára. A tűz a düh, a harag és a szerelem érzéséből is könnyedén önálló életre kelhet. ~ A tanárnő láthatóan aggódik ami nem túlzottan nyugtatja meg Zara-t. 

- Akkor a tűzzel kezdünk de nem haladunk nagyon előre hanem a többi elemet is mellé vesszük. ~Zara bólint mire a tanárnő közelebb lép hozzá. 

- Figyelj Zara ez nem játék. A tűz nagyon veszélyes és könnyen urrá tud lenni az emberen. A legnagyobb veszélye az, hogy könnyű megidézni viszont nehéz elfojtani. Könnyen bánthatsz vele másokat, sőt akár saját magadat is. Fejben nagyon ott kell lenned és megkell tanulnod a mágiádat és az érzelmeidet szétválasztani. Főtündér vagy, az erőd sokkal nagyobb, mint másoknak. Minél több elemet ural valaki annál nagyobb a mágiája mivel egyes elemek felerősítik egymást. A levegő felerősíti a tűz elemet míg a fény felerősíti a földmágiát. Neked ezeket tudnod kell kordában tartani és az érzelmeidet máshol kiadni magadból. ~Zara nem nyugodt. Merlys szavai elég kétségbeejtőek. 

- Ahhoz, hogy megfelelő módon tudd kordában tartani az erődet szükséged van a természettel kötött egyensúlyra. Az elemeknek egyensúlyban kell lenniük és neked fejben tudnod kell elkülöníteni az életed és a mágiád életét. Éppen ezért ha a tüzet gyakoroljuk akkor az ellentét párját a vizet is gyakorolnunk kell. Mielőtt belekezdünk fontos tudnod, hogy biztonságban vagy. Itt nem eshet bajod, vigyázok rád. Fontos, hogy bízz magadban és ne félj az erődtől, mert ha félsz, akkor átveszi rajtad az uralmat. Ha kell mondogasd magadban, hogy te irányítasz. Te birtoklod a mágiát és nem ő téged. Kezdhetjük? ~Zara egy nagyot nyelve bólint. Merlys a lila tál elé állítja és száraz szalmát tesz bele. 

- Rendben. Én meggyújtom neked pedig semmi más dolgod nem lesz, mint figyelni. Nézd a tüzet és próbálj meg eggyé válni vele. Ne félj, ne azt nézd, hogy mekkora károkra képes, hanem az éltető erejére fókuszálj. Csak bámuld a lángokat és ha minden jól megy akkor megfognak szűnni a gondolataid és egy kellemes érzés fog a hatalmába keríteni. ~Merlys szavai után nem sokkal hirtelen lángolni kezd a szalmacsomó. Zara követi Merlys utasításait és szüntelenül a lángokat bámulja. Nem kell nagyon koncentrálnia. A tűz egyszerűen magába szívja a tekintetét. Ugyanazt a kellemes nyugalmat, melegséget érzi amit mindig is érzett az apja műhelyében. Ott is sokszor volt, hogy csak ült és bámulta a tüzet. Amióta csak az eszét tudja vonzza a tűz. 

- Jó. Nagyon jó. ~Suttogja Merlys és egy halvány mosoly kúszik az arcára. A tündér lány szemeiben visszatükröződnek az apró tűz lángjai amik apránként elgyengülnek majd felemésztve a szalmát teljesen elmúlnak. Zara pislog párat majd tekintetét a tanárnőre vezeti. 

- Igen, ez az. A tűzzel kell kezdenünk. Ezzel az elemmel kell, hogy felfedezd a mágiád. Ismételjük ezt meg újra. ~A tanárnő ismét egy marék szalmát tesz a tálba. Zara ugyanúgy teljesít akárcsak az elsőnél. Merlys kissé csodálkozva nézi a lányt. Ez nem szokott ilyen egyszerűen menni, főleg nem a tűz elemnél. 

- Újra. ~A tanárnő hangja sejtelmes miközben egy újabb adag szalmát tesz a tálba. Zara ismét a tüzet bámulja minden mást kizárva. 

- Olvadj eggyé vele. ~Hallja a tanárnő szavait de nem fogja fel, egyszerűen nem figyel rá. A tűzre fókuszál. Csakis a forró lángokra. Mikor a tűz felemészti a szalmát és elalszik Zara visszatér a valóságba és tekintetét a tanárnőre vezeti. Várja, hogy mondjon valamit, de csak szótlanul áll. Merlys oldalra nézve észre vesz valakit akit egy darabig bámul. Zara türelmetlenül kapja oda a tekintetét de aztán a vonásai ellágyulnak. Nace tőlük nem messze kíváncsian bámulja őket. 

- A Bladevale fiú érdeklődik irántad? ~Zara kissé meglepődve néz a tanárnőre. Azért ilyen kérdésre nem igazán számít. 

- Öm...hát...mi jóban vagyunk. ~Nyöszörgi kellemetlenül. 

- Ő egy harcos.~Merlys szigorúan néz tanítványára. 

- Tudom. 

- Manapság nem nézik jó szemmel a tündér harcos kapcsolatot. ~Rázza a fejét, de aztán komoran elfintorodik. 

- De ne foglalkozz ezzel. A szívnek nem lehet parancsolni. Jobban jársz ha még időben kapcsolsz és nem szeretsz bele egy harcosba, de ha ez mégis megtörténik, akkor ne sajnáld. Mindenki megérdemli, hogy azt szeresse akit a szíve választ. ~Zara hitetlenkedve néz Merlys-re. Soha nem gondolta volna, hogy egy tanár ilyet fog neki mondani. Talán Merlys az első felnőtt aki nem azonnali ellenszenvvel reagál a témára. 

- Tudom, hogy egy tündér és egy harcos szerelme manapság bűnnek számít...Nace nagyon rendes velem, figyelmes és..~Zara még a végtelenségig tudná folytatni, de helyette inkább csendben marad. Merlys nem a barátnője, hogy ilyenekről beszélgessen vele. 

- A tündérek és a harcosok mióta világ a világ erősen vonzódnak egymáshoz. Az átok előtt kevés olyan tündér nő volt akinek ne lett volna hosszabb vagy rövidebb kapcsolata egy harcossal. Persze ezt mára már letagadják. 

- A tanárnőnek is volt? ~Zara kíváncsisága szavakban nyilvánul meg, amitől még ő maga is megijed. Ilyet igazán nem illik kérdezni, főleg nem egy tanártól. Merlys szemei mélyen a pasztell szemekbe fúródnak. 

- Volt....Össze is törte a szívemet...bár ez az esetek nagy részében így történik. 

- Sajnálom. ~Motyogja együttérzően Zara.

- Rengeteget tanultam belőle. Sok mindenre ráébredtem és ennek köszönhetően sok mindent megláttam és észrevettem. Jobban megértettem a világunk működését, úgyhogy egyáltalán nem bánom, hogy így történt. ~Mosolyodik el kedvesen majd a lila tálra néz. 

- Most próbálj meg te tüzet gyújtani. ~Tesz egy marék szalmát a tálba. Zara megköszörülve a torkát és egy nagyot nyelve szedi össze magát. 

- Szuggeráld a szalmát, képzeld el ahogy felcsapnak a lángok, ahogy a szalma égni kezd. Érezd a meleget, majd érezd magadban az erőt. Keresd meg az ereidben, a testedben lévő mágiát. ~Zara teszi amit a tanárnő mond. 

- Használd a kezed. A mozdulatok és a testi kontakt könnyebbé teszik a varázslást. ~Zara egyik kezét a szalma mellé helyezi. Ficánkol egy kicsit majd gyorsan kifújva a levegőt neki kezd. Elképzeli a tüzet, ahogy égeti a szalmát, de mielőtt tovább haladhatna elkapja onnan a kezét ahogy megérzi a hirtelen forróságot. Sikerült. Végre sikerült neki egy varázslat. Egy darabig döbbenten nézi a lángokat majd boldogan a tanárnő felé fordul. Merlys látható meglepődése kérdéseket vet fel Zara-ban. 

- Ez elég gyorsan ment. ~Ismeri el a tanárnő. 

- Igen, még éppen csak, hogy elképzeltem és már égni is kezdett a szalma. ~Mondja Zara félig hitetlenkedve félig boldogan. 

- Ez azt jelenti, hogy nagyon jól rá vagy hangolódva a tűz mágiára ami elég meglepő annak fényében, hogy még csak most kezdünk ismerkedni vele. Varázsoltál már régebben? 

- Tüzet még nem. De föld és levegő varázslatokat már csináltam. 

- Igen az látszik, hogy már rá éreztél a mágiára. Általában itt az iskolában nyomás alatt nehezebben megy, mint otthon egy teljesen átlagos környezetben. De úgy látszik, hogy a tűzzel nem lesz gond. Ismételjük meg újra. ~Zara egymás után többször is lángra lobbantja a szalmát amit Merlys elé tesz. A végén szalma helyett már botokat használ. Teljesen lenyűgözi, hogy Zara-nak ez egyáltalán nem okoz problémát és úgy lobbantja a lángokat mintha már nagy tapasztalata lenne benne. Igen érdekes.

- Jól van, a helyzet az, hogy mára nem készültem mással. Általában a szalma és a botok meggyújtása elszokott tartani egy darabig a kezdő tündéreknek amíg rá nem éreznek a mágiára. Holnap jobban fel készülök és tovább lépünk egy szintet. ~Zara és Merlys elbúcsúznak egymástól majd mindketten eltűnnek a kastély falai között. Vacsoránál Zara beszámol a lányoknak a Merlys-sel történt külön órájáról, majd a vacsora végén felállnak és elindulnak a lift felé. Orla ér oda elsőnek és nyomja meg a gombot. 

- Zara. ~A tündér lány kíváncsian kapja tekintetét a hang irányába. Nace áll tőle nem messze egy nagy vigyorral az arcán. Kezével a hátsó udvar felé int. 

- Ömm....Menjetek csak, majd később megyek én is. ~Dob egy gyors mosolyt a lányoknak majd mielőtt bármit is mondhatnának Nace felé igyekszik. A harcos fiú jókedvűen karolja át a vállát és vezeti ki az udvarra. Leülnek a lépcsőre és egy ideig csak csendesen bámulják egymást. 

- Múltkor miért mentél fel amikor itt voltak a többiek is? ~Nace pajkos vigyora megszédíti Zara-t. 

- Öm...Hát itt voltam egyedüli tündérként egy rakat harcossal. ~Húzza el a száját visszagondolva az igencsak veszélyes szituációra. 

- Szóval féltél. ~Vigyorog Nace bőszen. 

- Nem, dehogyis. Nem féltem, csak nem akartam kockáztatni. ~Vágja rá egyből a tündér lány mire Nace jóízűen felkacag. 

- Persze, hát hogyne. 

- Tényleg, nem féltem. ~Bizonygatja Zara vigyorogva. Nem akarja, hogy Nace félősnek nézze. Valójában mindig is nagyon bátor lány volt, bár nem mintha tündér földén annyi mindentől félni lehetett volna. De akkor is. Ő nagyon bátornak érzi magát és szeretné ha ezt mások is így gondolnák. Egy expedíció hős nem lehet félénk. Ő lesz az akinek pont, hogy el kell kapnia azt akitől mások félnek. Nagy felelősség. 

- Szerinted hagytam volna, hogy bármi bajod essen? ~Nace szívdöglesztő mosolya bőven elég ahhoz, hogy Zara körül forogni kezdjen a világ. Ezt a mosolyt bármeddig tudná nézni, akár egész életében megállás nélkül. 

- Hát, őszintén szólva, nem tudom. Nem nagyon ismerlek még. Kedvellek és szinte mindig jól érzem magam veled, de nem sok mindent tudok rólad. 

- Tündér vagy...nem az a lényeg, hogy mit tudsz hanem, hogy mit érzel. ~Zara szíve egy nagyot dobban. Milyen igaz. A tündérek a szívükkel látnak, az érzéseiken keresztül. És Zara érzései Nace felé nagyon pozitívak. Ha rá néz nem fogja el rossz érzés, pont ellenkezőleg. Nace-nek nagyon kellemes kisugárzása van. 

- Igen, ez igaz. ~Dörmögi halkan és egy nagyon kedves mosolyt küld Nace felé, amire a harcos fiúnak is megugrik a szíve. Napról napra gyönyörűbbnek látja Zara-t. Szinte ragyog, csillog, fénylik. Az egyik legszebb lány akit valaha csak látott, márpedig ő életében sok nővel találkozott. De Zara kitűnik a ragyogásával és a gyönyörű mosolyával. Na meg persze ezzel a pasztell színű hajjal és szemmel. Annyira kettős, néha olyan kislányos kisugárzása van, annyira aranyos és ártatlan, mint egy gyermek. De máskor meg annyira szexi és nőies, az egész testét körbelengi a szenvedély és a szemeiben csillog a pajkosság. Ez a kettős pedig megőrjíti Nace-t. 

- Nos, ha úgy gondolod, hogy nem ismersz még engem igazán, akkor itt az alkalom rá, hogy jobban megismerj. ~Zara szíve csak úgy repes az örömtől. 

- Rendben. Akkor először mesélhetnél a gyermekkorodról. ~Mosolyog kedvesen Zara. 

- Oké. Ikli években mérve 20 éves vagyok. Az anyám egy Claoesia nevű magas rangú amazon. A születésem után 10 éves koromig egy ikli nő nevelt. Apám már akkor is magas beosztásban dolgozott így nagyon keveset volt otthon. Ritkán láttam csak, de megbízta a legjobb barátját aki néhány házzal lakott csak arrébb, hogy foglalkozzon velem. Len szinte minden nap átjött, együtt gyakoroltunk, rengeteg történetet mesélt nekem, és igazából olyan volt, mintha az apám lenne.

- Len? 

- Lennard Jogia. 

- A párbajtan tanár? ~Csodálkozik Zara. 

- Igen. Len és az apám már nagyon régóta barátok és amikor én gyermek voltam akkor Len-t lefokozták, előtte ő is expedíció hős volt, de aztán elvették tőle a titulust, így néhány évig otthon volt munkanélkül. Elég rossz időszaka volt akkor, és egy kicsit megnyugvást adott neki, hogy apám rábízott engem. Len keresett nekem harcmestert, bár apám az elején nagyon nem rajongott érte, mert a mesterem nem volt túlzottan népszerű a hozzáállása miatt. A legtöbb harcmester, sőt szinte mindegyik azt vallja és azt tanítja, hogy az érzelmek gyengévé tesznek minket. Az én mesterem viszont azt tanította, hogy az érzelmek ha megfelelően értelmezzük őket akkor erőt adnak. Ezzel nem túlzottan nyerte el az emberek szimpátiáját, de Len látott benne valamit ezért hozzá vitt engem is és Mika-t is. Mika a szomszédom volt és gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk. A szülei megbíztak apámban és Lenben ezért Mika-t is oda íratták ahova engem. Jó volt így, hogy egy helyre jártunk, szószerint együtt nőttünk fel. A legtöbb mester nagyon kemény és teljesen érzéketlen a miénk viszont nagyon bölcs volt és bár szigorú de nem embertelen. Szép idők voltak, én örömmel gondolok vissza rá és ez miatt szerencsésnek érzem magam, mert más harcosok kínként élik meg ezt az időszakot. Mikor betöltöttem a 10 éves kort akkor az ikli nevelőm elköltözött.

- Elköltözött? Mert addig nálatok lakott?

- Igen. Ez megállapodás és pénz kérdése. Vannak olyan ikli nők akiknek van férjük, ők együtt nevelik a gyerekeket általában egy saját házban. Van, hogy egyszerre többet is. Illetve vannak olyan egyedül álló nők akik ha elég nagy összeget ajánlanak nekik, akkor beköltöznek az adott harcos házába és ott nevelik fel a gyermekét. Ez a legdrágább de nálunk apám ezt választotta. Amúgy is annyira keveset volt otthon, hogy nem sok vizet zavartunk neki. 

- Miért ez a legdrágább? 

- Egyrészt azért mert az anya teljes figyelme az adott harcos gyermekén van. Mivel a házba költözött így nem vállal el több gyermeket, másrészt pedig ez azért ilyen drága mert az ikliknek nem túlzottan kellemes együtt élni egy harcossal. A harcosok nem sokba nézik az ikli nőket. A legtöbb helyen erőszakoskodnak velük, az sem ritka, hogy annyira elfajul köztük a helyzet, hogy gyilkosság lesz a vége. Éppen ezért ez mostanra nagyon drága lett és egyre több szabályt hoznak ezzel kapcsolatban, hogy ezzel is védjék a gyermeket nevelő nőket. 

- Ez borzasztó. ~Rázza a fejét Zara szörnyűlködve. 

- A legtöbb hely a világon nem olyan habos babos mint tündér földe. Nagyon ritka az a gyermek aki jó körülmények között nő fel. 

- Éppen ez a baj. Nem is értem. Hiszen egyértelmű és a tündérek tudják ezt, hogy a kiegyensúlyozott felnőtt a kiegyensúlyozott gyermekből lesz. 

- Igen. De a harcosok nem akarnak kiegyensúlyozott felnőtteket. ~Rázza a fejét Nace. 

- Miért nem? ~Zara egyszerűen nem érti. 

- Minket nem erre teremtettek Zara. Mi harcra születtünk. Az egész életünk a kiképzésről és a versengésről szól. Hogy bebizonyítsuk ki a jobb. A harcosoknak nem kiegyensúlyozott emberek kellenek, hanem erősek, akik kettétörnek mindent ami az útjukba kerül. ~Zara szomorúan hallgatja Nace-t. Egyáltalán nem érti még mindig. Miért választják emberek a folytonos viszálykodást inkább a béke helyett?

- Figyelj. Tudom, hogy te ezt nem érted, mert másra születtél. Titeket arra teremtettek, hogy szépek legyetek és bohóckodjatok a természettel, minket arra, hogy mészároljunk. ~Zara kissé morcosan húzza össze a szemöldökét. Ez már nem az első mondata Nace-nek amivel degradálja a tündéreket.

- Minket sem azért teremtettek, hogy bohóckodjunk a természettel. ~Zara összefonja maga előtt a kezeit ami oda vonzza Nace tekintetét. 

- Szerinted hurrikánt megidézni, árvizet, cunamit egy földrészre bocsátani bohóckodás? A tündérek igen is nagy dolgokra képesek nem pedig bohóckodnak. ~Folytatja Zara kissé sértetten. 

- Bezártál. ~Mosolyodik el kedvesen Nace ahogy Zara karbafont kezeit nézi. 

- Mi? ~A harcos fiú a pasztell szemekbe tekint. A világos szempár igéző erejétől Zara vonásai ellágyulnak és sokkal kedvesebb látványt nyújt. 

- A kezeid. Összefontad őket magad előtt. A testbeszéded ezzel azt árulja el, hogy bezártál. ~Magyarázza Nace továbbra is mosolyogva. 

- Oh. ~Zara leejti a kezeit maga mellé és kellemetlenül megnyalja alsó ajkát. 

- Nem akartalak megbántani azzal amit mondtam. ~Zara még nem békél meg, igenis zavarja ahogy Nace beszél a tündérekről. Először habos babos tündér földe most meg a bohóckodás. 

- Nem sokra tartod a tündéreket, ugye? ~A tündér lány kimondja amit gondol. 

- Nem akarlak vele megbántani és nem is rád értem mert tudom, hogy vannak piszkosul erős tündérek, akiknek tényleg akkora mágiájuk van, hogy akár a bolygót képesek lennének elpusztítani, de...szerintem a legtöbb tündér az egy időzített bomba. Nem találják a helyüket, nem értik a mágiájukat és nem is tudnak mit kezdeni vele. Nem tudják kezelni a nehézségeket és a csalódást, egyből kikészülnek és összetörnek, ez nekem gyengeséget jelent. Szerintem mentálisan és lelkileg a tündérek a leggyengébb faj. A mágiájuk baromi törékeny és könnyen leblokkol ami miatt szükség helyzetben használhatatlan. És most ha logikusan belegondolsz akkor mit kezdünk egy olyan tündérrel aki éles szituációban képtelen az erejét használni? Éppen ezért a tündérek megbízhatatlanok, mert a legtöbben képtelenek urrá lenni a saját erejükön. Vagy leblokkolnak és a legegyszerűbb varázslatra sem képesek, vagy pedig a mágia felül kerekedik és mindent elpusztít a közelben. Tudom mert láttam már ilyet amazóniában egy fogvatartott tündéren. Illetve apám is látott már sok ilyet. Volt, hogy expedíció közben egy tündéren urrá lett a tűz és az apáméknak menekülniük kellett mert mindent felégetett, köztük saját magát is. 

- Az érzések miatt van. Mert mi sokkal erősebben érzünk mint bármelyik másik faj és az érzéseink hatással vannak a mágiánkra. 

- Tudom. De ez nem változtat a tényeken, miszerint egy tündér közelsége hatalmas bizonytalanság. Én például nem tudnék megbízni egy tündérben ha expedícióra kellene mennem. Mert ha számítok rá és leblokkol amikor kéne az akár az életembe is kerülhet. 

- Megértem amit mondasz, de ez nem szép dolog. A mágia irányítása nem olyan egyszerű, főleg úgy, hogy az érzéseink erőssége nagyon nagy hatással van rá. 

- Tudom Zara, de most gondolj bele fordítva. Hogy éppen csatában vagyunk és én egyszer csak megállok a csatatér közepén mert éppen félek valamitől, megsem mozdulok, akkor te vagy meghalsz, vagy megsebesülsz, vagy ha túl is éled és egyedül legyőzől mindenkit, utána minimum azt mondod, hogy velem az életben többet nem mész sehova, mert nem lehet bennem bízni. Nem érdekelne, hogy nekem milyen érzéseim voltak közben, mert ott életről és halálról van szó. ~Zara akármennyire is ellent szeretne mondani, nem tud, mert Nace-nek igaza van. Éppen ezért nem is szól semmit csak néz a világos szemekbe. 

- De amúgy meg tudom, hogy a tündérek mennyire fontosak a mi fajunknak. Akármennyire is tagadja mindenki, a harcos városokban lévő kéjkastélyok szinte mindig tömve vannak. 

- Harcos földön is vannak kéjkastélyok? ~Lepődik meg Zara. 

- Persze. 700 évvel ezelőtt amikor megkötötték a békét és a harcosok elengedték a fogvatartott tündéreket cserébe kéjkastélyokat építettek több harcos városban is. Elsősorban magasabb rangú harcosok járnak oda mert elég drága. Az az egyetlen hely ahol kapnak egy kis gyengédséget és érzelmeket hiszen a tündérek ebben a legjobbak. Az érzelmes szexben. Ez pedig akármennyire is meglepő de a harcosok sokszor igénybe veszik. Illetve ez az egyetlen hely ahol úgy lehetnek kapcsolatban tündérrel, hogy nem ítéli el őket a többség. 

- Ezt én nem értem. Nekem azt mondták, hogy a harcosok nagyon erőszakosak, főleg ha szexről van szó. A tündérek pedig ezt nem igazán szeretik. 

- Hát pont ez az. Egyetlen ember sem erőszakos az élete minden pillanatában. Fajtól függetlenül mindenkinek vannak gyengédebb percei. Mindenkinél eljön az a pont amikor egy kicsi törődést szeretne. A harcosok ha kemény szexet akarnak akkor úgyis az amazonokhoz mennek, de ha kicsit elszeretnének gyengülni akkor ott vannak a tündérek. 

- És az ott lévő tündérek önszántukból csinálják ezt? 

- Persze. Meglepődnél milyen nagy a túljelentkezés a harcos földön lévő kéjkastélyokba. Sok tündér jönne oda, több, mint amennyit a kapacitás enged. 

- Ezt nehezen tudom elhinni. ~Nyögi elképedve Zara.

- Nyugodtan utána nézhetsz. ~Mosolyodik el Nace. 

- Te voltál már?

- Persze. Apám rendszeresen megy és ha éppen olyan kedvem van akkor megyek vele. 

- Boldognak tűntek az ott dolgozó tündérek? ~Kérdezi Zara aggódva. 

- De még mennyire. ~Kacsint rá vigyorogva Nace. Zara-nak ezt nagyon nehéz elhinnie. Ha ez igaz akkor tényleg nem érti, a legtöbben miért intették őt óvva a harcosoktól. 

- Most én kérdezek. ~Mondja Nace és összedörzsöli a kezeit. Zara kezd megijedni de mikor meghallja Nace kérdését megnyugszik. 

- Van testvéred? 

- Nincs. Egyke vagyok. A szüleim sokáig próbálkoztak már majdnem fel is adták amikor végre anyukám teherbeesett. Utánam is próbálkoztak még, de nem született több gyermekük. És neked? 

- Nincs. ~Rázza a fejét határozottan. 

- Neked milyen volt a gyermekkorod? Miket csináltál? ~Érdeklődik Nace. 

- Játszottam illetve sokat kirándultunk. Tündér földén nagyon sok ünnep van. Minden évszaknak van köszöntője és búcsúztatója, de ezen kívül is nagyon sok alkalom van az évben amikor különböző programok vannak a városokban. Nálunk például minden pénteken és szombaton kinti mozi est van. Minden vasárnap meditáció a patak parton és egy hét búcsúztató szertartás, hétfőn pedig egy hét köszöntő. Éppen ezért gyerekként szinte mindig mentünk valahova, vagy csináltunk valami. Hetente egyszer eljártunk virág szeánszra, illetve volt egy titkom amiről senki nem tudott. Sokat játszottam a tenger parton és összebarátkoztam egy sellő lánnyal. Sok időt töltöttem vele, beszélgettünk, játszottunk a vízben és mind a ketten élveztük, hogy végre találkozunk valakivel aki másmilyen, mint mi. 

- És a mágiád? A szüleid nem tanítgattak varázsolni?

- Csak egyetlen egyszer, amikor anyukám rájött, hogy van érzékem a föld mágiához. Azt a varázslatot amit neked csináltam tőle tanultam. Amikor tovább növesztettem a növényt. De egyébként nem véletlenül hozták létre a mágia ceremóniát. Minden évben megrendezik, akkor abban az évben a 18. életévüket betöltő fiatalok egy ünnep keretein belül megismerik a mágiájukat. Ez azért van mert régen amikor a szülők már a születéskor megtudták milyen elemeket ural a gyermekük, akkor akarva akaratlanul is tanítgatták varázsolni. Ennek pedig az lett a vége, hogy a gyermekeken felül kerekedett a mágia és sok szörnyűség történt. Ezért behozták azt a szabályt, hogy minden gyermek 18 éves korban ismeri meg a mágiáját. Az emberekbe pedig erősen súlykolták, hogy még véletlenül se foglalkozzanak a gyerekek mágiájával, mert nem elég őket csak varázsolni megtanítani. Azóta sokkal jobb lett a helyzet, ez egy jól működő rendszer, a gyerekek biztonságban élnek, hiszen nem tudják honnan ered a varázserejük és, hogy milyen részüket kell megmozgatniuk ahhoz, hogy ez a felszínre bukkanjon. Igaz, így felnőttként nehezebb neki kezdeni az egésznek, de valamit valamiért. 

- Nem rossz érzés azzal a tudattal élni, hogyha egyszer is urrá lesz rajtad a mágia akkor akár megölheted azokat is akiket szeretsz? 

- Eddig nem kellett ezzel foglalkoznom. Mint mondtam gyerekként védve voltunk ettől. Persze láttunk felnőtteket varázsolni meg egy rakat varázstárgyunk is volt, de addig amíg nem kezdjük el tudatosan a felszínre hozni a mágiát addig az csak lappang bennünk. Persze előfordul gyermekként is, hogy egy erősebb érzelmi hatás ki vált valamit, de nem szokott túlzottan erős lenni. Most pedig próbálok nem gondolni rá. Azért vagyok itt, hogy teljesen megtanuljam uralni és tudom, hogy minden a belső egyensúlyon múlik és azon, hogy az érzelmeket elkülönítsük a mágiától. 

- Láttad már az erdő közepén lévő mágikus kört? ~Mosolyodik el Nace. 

- Igen. Merlys elvitt már minket oda és megmutatta, hogy vészhelyzet esetén ha úgy érezzük, hogy túlcsordultak bennünk az érzelmek akkor ott kiengedhetjük a fáradt gőzt. 

- Mi csak dühöngőnek hívjuk. 

- Hm. Ez jó. ~Kuncog halkan Zara. 

- Igen, mert valójában tényleg az. Eddig akárhányszor láttam, hogy valaki bemegy a körbe az mindig nagyon dühös volt. Tűz, víz szinte láttam már mindent. Egyszer az egyik tündér teljesen elárasztotta vízzel és mivel a védőburok nem enged ki semmit így kis híján ott fulladt meg a tündér. De aztán többen is a segítségére siettek és végül épbőrrel megúszta. Ezért nem tudom, hogy Merlys mondta-e de azt szokták ajánlani, hogy mindig vigyél magaddal valakit aki baj esetén segíteni tud vagy segítséget hívni. Ez az eset amiről beszéltem tavaly történt, azt mondták kitalálnak valamit, hogy biztonságossá tegyék, azt nem tudom, hogy találtak-e már rá megoldást. 

- Mondta Merlys igen és azt is elmondta, hogy nem találták még ki, hogy hogyan lehetne biztonságosabbá tenni. De ha engem kérdezel szerintem sehogy. A mágiának mindig is megvoltak a veszélyei, ezeket nem lehet csak úgy kiküszöbölni. ~Zara és Nace tekintete egyszerre vetül a kastély ajtóra ahogy az kinyílik. A tündér lány legnagyobb döbbenetére egy amazon lép ki rajta. 

- Nace. ~Szólítja meg a lány majd szúrós tekintete Zara-ra irányul. 

- Kerestelek a szobádban de azt mondták, hogy a kertben vagy. ~Néz vissza rá komoran. 

- Mit akarsz? ~Nace hangsúlya kicsit sem kedves. Ez mindig meglepi Zara-t, hiszen vele olyan aranyosan beszél. 

- Beszélnünk kell. 

- Mi? Beszélnünk? Nekünk? ~Lepődik meg Nace. Zara felváltva nézi, hol a harcos fiút hol az amazont. Miért ilyen hihetetlen, hogy beszélni szeretne vele? A lány szúrós nézésétől sóhajt egyet majd Zara felé fordul. 

- Ne haragudj. ~Mosolyodik el halványan. 

- Semmi baj menj csak. Amúgy is fel kell mostmár mennem a szobámba. Jó éjszakát nektek. ~Mosolyog kedvesen mindkettejükre. 

- Jó éjt. ~Válaszolja Nace. Az amazon lány ellenséges pillantások küldve csendben marad.

- Bunkó. ~Morogja Zara amint becsukja maga mögött a kastély ajtaját. Kissé rossz kedvűen megy fel a szobájába. Ez az este nem igazán úgy alakult ahogy szerette volna. Most Nace-szel sem volt túlzottan kellemes az együtt töltött idő. Zavarja, hogy a harcos fiú ilyen negatívan vélekedik a tündérekről. Főleg úgy, hogy szerinte a tündérek magasan mindenki felett állnak életvitelben is, spirituálisan is és igazából szinte mindenhogy. Oké, hogy kicsit labilis a fajuk, de ők sem lehetnek tökéletesek. Mit ér a testi erő, meg a kard ha egy tündér fejben erős tud maradni akkor ezek az emberek meg sem bírják közelíteni. 10 piszkosul erős tündér elég lenne ahhoz, hogy a komplett harcos fajt eltörölje a földfelszínről. Na persze ez nem ilyen egyszerű és nem is bölcs dolog lebecsülni a harcosokat mert rengetegen vannak, de akkor is nagyon túlértékelik magukat. Persze az amazonokkal már nehezebb dolguk lenne, mivel őket nem sebzi meg a tűz ami a tündérek elsőszámú harci mágiája. Ráadásul egy csomó mágikus fegyverük is van a boszorkányoknak köszönhetően. Ilyenkor elég nagy szívásnak tűnik, hogy a törpökön, manókon sellőkön és még talán a koboldokon kívül mindenki utálja őket. Az amazonok egyenesen gyűlölik a tündéreket, a boszorkányok nagyon ellenszenvessé váltak és a tündéreket kiáltották ki legnagyobb ellenségükként, a harcosok pedig bár úgy tűnik, hogy szeretik igénybe venni a tündérek testét eddig minden csatában ellenük voltak. És bár a boszorkányokat szinte teljesen kiírtották, ennek a három fajnak az összesített ereje felbecsülhetetlen nagyságú. Valóban félő, hogyha ők összeállnának, akkor hurrikánként söpörnék le a tündéreket, együtt a törpökkel, manókkal és a koboldokkal. Be kell vallani, hogy a legtöbb tündér semmit nem ért a harci mágiához. Ha támadás érné tündér földét akkor nagyon kevés ember lenne aki szembetudna szállni az elnyomókkal. Zara mivel nem tud mit csinálni így még átnézi az órákon készített jegyzeteit majd lefekszik aludni. Reggel jobb hangulatban kel, mint amilyenben lefeküdt. A reggeli kifejezetten jól esik neki, majd az első óra is gyorsan elrepül ami elég bíztató a mai napot nézve. Mikor átöltözve kimennek az udvarra Nace már ott várja mosolyogva. Még mindig a védekezést gyakorolják, Zara szorgalma és koncentrációja meghozza a sikert hiszen az óra végén Nace megdicséri. Mikor besétálnak a fa adta árnyékba, hogy megvárják amíg letelik a szünet idő Len professzor sétál oda hozzájuk. Tegnap óta Zara teljesen máshogy néz a professzorra így, hogy tudja milyen közel áll Nace-hez. 

- Figyelem a fejlődésedet Zara és azt kell mondjam, hogy van érzéked a harchoz. Gyorsabban haladsz, mint a többiek úgyhogy húzzatok bele és három hét múlva megcsináljuk a szintvizsgádat. 

- Szintvizsgát? ~Ijed meg Zara. 

- Igen. Az első szint vizsgádon azt nézzük meg, hogy teljesen elsajátítottad-e már a harci kiképzés alapjait ha a vizsgád sikerül akkor a következő szintre kerülsz ami már jóval keményebb. ~Zara egy nagyot nyel Len professzor szavaira. Ő nem akar tovább lépni, neki ez a helyzet tökéletesen megfelel. 

- Öm...Rendben. ~Motyogja kedvetlenül. 

- Sok sikert. ~Mondja a professzor búcsúzóul majd elsétál. 

- Látod? Én mondtam, hogy nagyon ügyes vagy. 

- Én nem akarok vizsgázni. Amúgy is mit kell ott csinálnom? 

- Ugyanazt amit most is csinálsz. 

- Veled? 

- Hát azt nem tudom. Lehet. 

- Ahj. ~Fintorog Zara. 

- Nyugi jó lesz az. Ha megvan a szintvizsgád akkor utána jön a kard. 

- Kard? ~Sipít idegesen. 

- Nyugi az a legjobb. Botokkal gyakorlunk nekem ez az egyik kedvencem. 

- Jó neked. ~Morog Zara miközben Nace-szel az oldalán sétálnak vissza a tűző napra. 

- Na figyelj. Most kombináljuk a kettőt. Támadnod is kell és védekezned is oké?

- Oké.

- Figyelj Zara. Koncentrálj. ~Még a tündér lány is meglepődik saját magán milyen gyorsan alkalmazkodik a kialakult helyzethez, ha kell támad, ha kell védekezik és mindezt igen jól. Na persze ebbe beletartozik az is, hogy Nace minden mozdulata kiszámítható. Ha ez nem így lenne valószínűleg nem menne neki ilyen jól. 

- Mit csináltok hétvégén? ~Kíváncsiskodik Nace mikor Zara már elfárad és pihennek egy kicsit. 

- Most hétvégén mutatják meg nekünk Mastemát. 

- Oh igen már el is felejtettem, hogy titeket most visznek el a közös fővárosba. 

- És te? Hol leszel? 

- Én itt maradok az iskolában. Apám expedíción van úgyhogy nincs miért elmennem. 

- Nem jött még vissza? 

- Nem dehogyis. Azért az expedíciók elszoktak tartani néhány hétig. Főleg a titkos expedíciók, hiszen ott egy bizonyos pontig mennek csak térkapuval vagy valamilyen járművel. Onnantól gyalog folytatják, hogy egyáltalán ne legyenek lekövethetőek. Az is lehet, hogy apám már jövőhéten megérkezik, de az is előfordulhat, hogy csak hónapok múlva tér vissza. ~Vagy vissza sem tér, Zara egyből erre gondol bár ezt nyilván nem fogja kimondani hangosan. Len professzor rászól Zara-ra és Nace-re, hogy a gyakorlásra koncentráljanak beszélgetés helyett, így folytatják az edzésüket. Három párbajtan egymás után nagyon fárasztó. Zara izmai már nagyon fájnak a végére. Ebéd után egy forró zuhanyt vesz hátha segít egy kicsit. A késő délutáni órákat ismét Merlys-sel tölti az udvaron ahol ezúttal a földön elhelyezett tábortűznek felállított fakupacokat kell meggyújtania. Mikor minddel végez akkor a már lángoló tüzet kell eloltania, ahol egy kis nehézségbe ütközik. Létrehozni valóban könnyebb, mint eloltani. Csillapítania sikerül de végleg megszüntetni nem. 

- Na próbáld meg mégegyszer utoljára aztán mára végzünk. ~Zara ismételten neki lát és most jól ráérez, így a tűz először csillapodik majd teljesen elalszik. 

- Szép. ~Bólint elismerően Merlys. Zara boldogsága határtalan egész eddig csak a végén hiányzott egy kicsi, de nem találta meg, hogy kéne eloltani a tüzet, most viszont olyan jól ráérzett arra mit kell csinálni, hogy biztos benne ez innentől kezdve menni fog.

- Nagyon szépen haladsz Zara ez kétségtelen. De ne felejtsd el amit beszéltünk, ha érzed, hogy kezd benned felgyűlni a mágia akkor szólj nekem és kimegyünk az erdőbe arra a helyre amit mutattam. Ott kitudod adni magadból. 

- Rendben. ~Bólint Zara mosolyogva. 

- Jó akkor mára végeztünk. Most már figyelj az érzelmeidre. A mágiád felszínre kerülésével az érzelmek veszélyesek lehetnek. 

- Oda figyelek rá megígérem. ~Zara boldogan megy fel a hálókörletbe ahol a nappaliban Masa-ba botlik. 

- Merlys azt mondta, hogy jövőhét csütörtökön és pénteken már rátok is számít. Rád meg Venus-ra. ~Meséli Masa-nak. 

- Ahj...jó. ~Csúszik le a fotelben Masa. 

- Mi az? Jó lesz, sikerülni fog. ~Bíztatja jókedvűen Zara.

- Örülök, hogy te ilyen biztos vagy ebben de én momentán eléggé bevagyok parázva. Tegnap felidegesítettem magam azon az amazon lányon és Nesa szólt rám, hogy zölden világítanak a szemeim. Kezd urrá lenni rajtam az erőm és ez halálra rémít. ~Fújja ki idegesen a levegőt Masa.

- Igen ezt Nesa mesélte. De Merlys azt mondta, hogyha csak a szemszíned változik el de nem történik semmi az nem azt jelenti, hogy elveszíted az irányítást, az csak előjel, hogy le kell nyugtatnod magad, mert a mágiád eléggé a felszínen van. ~Magyarázza Zara. 

- Oh persze ez így nagyon szépen hangzik. De ha elváltozik a szemed onnan már csak egy apró lépés, hogy történjen valami ami nem feltétlen szándékos. Ha varázsolunk akkor változik el a szemünk. ~Mondja Masa.

- Nem. A szemünk nem csak varázslatnál változik el. Akkor is felveszi az adott elemnek a színét, hogyha nem varázsolsz csak nagyon a felszínen van a mágiád valami érzelem vagy bármi egyéb kiváltó ok hatására. Ez csak egy figyelmeztető jel, hogy baj lehet, ha nem uralkodsz magadon. 

- Mikor már eljutottunk addig a pontig akkor már nem könnyű uralkodni rajta. ~Masa feszültsége aggodalomra ad okot. Merlys a legelején is elmondta és mindig hangsúlyozza, hogy nem lehet félni a mágiától, mert a félelem nagyon kiszámíthatatlanná tesz. 

- Rettegek Zara. Rettegek, hogy nekem tűzmágiát kell tanulnom. A földet sem tudom normálisan kordában tartani, a tűznél biztosan baj lesz.

- Nem szabad így hozzáállnod Masa. Bíznod kell magadban, ez máshogy nem működik. 

- Te bízol magadban? ~Masa kérdése kissé meglepi Zara-t. 

- Persze. Eddig abban nem bíztam, hogy menni fog-e nekem elsajátítani a mágiát, de abban sosem kételkedtem, hogy kordában tudom-e majd tartani. 

- Jó neked. ~Sóhajt Masa. Zara leül mellé és átkarolja barátnőjét. 

- Nem kell aggódnod Masa itt biztonságban vagy. Merlys megvéd téged az órákon, utána pedig csak arra kell figyelned, hogy ne veszítsd el az önuralmad. 

- Ez egyáltalán nem könnyű Zara. Nem is értem, hogy beszélhetsz róla ilyen egyszerűen. Pont ma mondta Nesa, hogy neki is vannak nehézségei vele, Dela-nak is és szinte mindenkinek akivel beszéltem. Egyedül te és Orla nem panaszkodtok. 

- Mert velem nem történt még semmi olyan, ami miatt aggódnom kellene. A külön óráimon jól haladok. A tűzzel könnyű fejlődnöm, jól és erősen érzem. És tudom, hogy csak akkor tud elszabadulni, hogyha én hagyom. 

- Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor nem lett volna annyi baleset. Főleg a tűznél. Nem kell, hogy hatalmas lángok csapjanak fel. Elég csak egyetlen szikra ahhoz, hogy porig égess akár egy egész várost. Elég egyetlen apró elszabadult szikra és mindennek vége. 

- Te most elakarsz engem bizonytalanítani? ~Sandít rá Zara. 

- Nem, dehogy is. ~Sóhajt gondterhelten Masa. 

- Legalább egyikünk legyen magabiztos ha már a többségnek kétségei vannak. 

- Csak az a baj veletek, hogy túl sokat agyaltok. ~Zara fejét óvatosan Masa vállára hajtja. 

- Igen mert nekünk van időnk ilyeneken agyalni mivel nem foglalja le minden gondolatunkat egy harcos. ~Zara felkapja a fejét és hitetlenkedve összeszűkített szemekkel néz barátnőjére. 

- Ez gonosz volt Masa. 

- De igaz. ~Zara elmosolyodik végtére is tényleg igaz. Rengeteget gondol Nace-re. Ha ő nem lenne valóban sokkal több ideje lenne más dolgokra fókuszálni. A vacsora alatt is ez a téma. Nesa és Dela is kifejtik aggodalmukat a mágiájuk miatt. Egyedül Orla és Zara osztják azt a véleményt, hogy nem kell ezen aggódni. Vacsora közben Zara többször is hátra tekint a válla felett, hogy stírölje egy kicsit Nace-t, de akárhányszor oda néz a harcos fiú mindig őt bámulja. Ebbe bele is pirul egy kicsit. 

- Miért nem mész oda? ~Zara-t Nesa hangja rángatja ki zavarából. Felemeli a fejét és Nesa kék szemeibe néz. 

- Nekem szóltál? 

- Igen neked beszélek, csak te le sem szarsz. 

- Ez nem igaz. ~Háborodik fel Zara. 

- Dehogynem. Mondhatok én itt neked bármit, mert valójában csak a tested van itt. Semmi másod. 

- A testemben van mindenem, szóval teljesen itt vagyok. ~Húzza ki magát mosolyogva Zara. 

- Nem! ~Rázza a fejét tetetett bosszúsággal Nesa. 

- Szóval mit is mondtál az előbb? ~Húzódik egy széles mosoly egy kis fintorral vegyítve Zara arcára. 

- Azt, hogy miért nem mész oda? ~Mutat Nace-ék asztala felé.

- Mi? Hogy én? Dehogy megyek oda. ~Rázza a fejét határozottan. 

- Miért nem?

- Miért kéne oda mennem? ~Hajol előrébb közelebb Nesa-hoz miközben halkít beszédén. 

- Mert valójában fejben már rég ott vagy. ~Hajol előrébb Nesa is. 

- Dehogy vagyok ott Nesa, ne viccelj már. ~Rázza a fejét, Nesa néha kifejezetten idegesítő tud lenni. 

- Nem vicceltem Zara, halál komolyan beszélek. Ezt a többiek is bizonyíthatják. ~Mutat végig a lányokon akik mind bőszen bólogatnak, még Orla is. Zara egy sértődött hangot hallat majd az asztalon megtámasztva könyökeid a kezeire dönti az állát. Még ilyen baromságot, hogy menjen oda, milyen ciki lenne már. Ilyet ő biztosan nem csinál, majd Nace ide jön ha akar valamit. Morcosan nézegeti a lányokat akik a vacsora utolsó falatjait eszegetik. Mikor mindenki végez akkor felállnak az asztaltól és Zara a szíve mélyén nagyon reménykedik benne, hogy Nace megállítja és megint kihívja beszélgetni vagy elhívja bárhová. Elég csalódott lesz mikor ez nem történik meg, a harcosok asztala mellett elhaladva a fiúk csak köszönnek. Még a kacsintás is elmarad. Zara igyekszik nem kimutatni csalódottságát. Felérve a hálókörletbe egyből a szobájába siet és reményei szerint most már álmodozhat egy kicsit Nace-ről de ez szertefoszlik mikor utána Nesa és Masa is besétálnak az ajtaján és elfoglalják az ágyát. Kedvetlenül ül le az íróasztal előtti székre. 

- És amúgy mi van a csók témával? Nace már nem próbál megcsókolni téged? ~Fetreng az ágyán Nesa és próbál minél több párnát betűrni maga alá, hogy kényelmes legyen. 

- Nem, mostanában nem próbálta meg. ~Fújtat Zara a kérdésen is és a válaszon is. 

- És ez mennyire zavar téged. ~Jegyzi meg Masa de mielőtt válaszolhatna rá Nesa folytatja a kérdezősködést. 

- Nem lehet, hogy megsértődött amiért három csókból egy sem jött össze? Hiszen a harcosokra nem igazán jellemző, hogy 3 percnél többet várnak egy csókra. ~Nesa erős túlzására Zara egy fintort küld neki. 

- Nem tudom, de nem hinném. Bár lehet, hogy az utolsó alkalom nem igazán nyerte el a tetszését. ~Ismeri be, hiszen akkor nem zavarta meg őket senki, hanem ő maga hátrált ki a helyzetből. 

- Nem hinném, hogy Nace-t ez annyira foglalkoztatja. Tele van az iskola amazonokkal és tündérekkel, bőven van elég személy aki csókolgassa. ~Nesa és Zara egyszerre kapják a tekintetüket Masa-ra. 

- Mi? Te azt mondod, hogy Nace egyszerre több vasat tart a tűzben? ~Önti szavakba Nesa Zara gondolatát. 

- Jaj mert mit gondoltatok? Szerintem ez egyértelmű. Harcos, jól néz ki, jó családból való, biztosan nem él szűzies életet mikor olyan lányok veszik körbe, mint Orla. Még szólnia sem kell és már ledobják magukról a ruhát. ~Magyarázza Masa olyan egyszerűséggel, mintha ezt biztos forrásból tudná. 

- És? Az nem jelenti azt, hogy kavar is velük. ~Háborodik fel Zara. Ez hiányzott még neki estére, így biztosan nem fog jól aludni. 

- Ne legyél ennyire naiv. Nace Bladevale biztosan az iskola legnagyobb csajozógépei között van. ~Zara mérgesen nézegeti Masa-t. Hogy lehet benne ennyire biztos? 

- Masa Adkins! Te esetleg tudsz valamit amit mi nem? ~Nesa szemöldökei az égig emelkednek. 

- Nem, dehogyis. Honnan tudnék? Nem szoktam Nace-szel foglalkozni. Csak számomra egyértelmű és nem értem, hogy nektek ez miért ekkora meglepetés. 

- Mert Nace látszólag érdeklődik Zara iránt. Mindig rákacsint, ha egy helyiségben vannak akkor folyton nézi. Arra az évkezdő sütögetésre is együtt mentek, párbajtanon is mindig együtt vannak. Szerintem ez elég látványos és nem gondolnám, hogyha több nő is lenne az életében akkor ezt ilyen feltűnően csinálná. Hiszen az feltűnne a lányoknak is, akik ezt fixen nem díjaznák. ~Magyarázza Nesa de Masa leinti őt. 

- Gyermekeim, ti tényleg ilyen tudatlanok vagytok? ~Vált át anyáskodóan szigorú hangnembe. 

- Nem azt mondtam, hogy Nace Bladevale-nek barátnői vannak az iskolában mindenhol. Ha nem lett volna elég egyértelmű eddig is akkor kimondom. Nace Bladevale-nek szeretői vannak. Értitek? Akikkel összejárkál szexelni. Ennyi. Szex és kész. Ezért nem kell nekik beszámolnia róla, hogy kivel hol mit csinál, meg ki iránt érdeklődik. Szimplán csak ha olyanja van akkor használatba veszi őket. 

- Ahj legalább ne így mond már. Mintha csak tárgyak lennének az emberek. ~Szól rá Nesa. 

- Hát már ne is haragudj Nesa, de a harcosok nem igazán nézik többe a tündéreket. 

- Hagyd már abba Masa. Nem is ismered őket, te is csak a róluk hallott történetekből alkotsz ilyen véleményt. ~Fonja össze maga előtt a kezeit Zara. Nagyon nem tetszik neki ez a beszélgetés. 

- Mindenki ezt mondja aki valaha is találkozott velük. Könyörgöm, Nace és Mika nagyon beetetett titeket. Nem mondom, hogy biztosan ők is ilyenek, de, hogy a többség ilyen az biztos. Utálják a tündéreket. 

- Dehogy utálják Masa. Harcos földön kéjkastélyok vannak és Nace elmondása alapján ezek szinte mindig tele vannak. 

- Ugyan már Zara a szex és a gyűlölet nem zárják ki egymást. 

- Te szexelsz azzal akit gyűlölsz? ~Kérdez vissza Zara miközben feszülten szívja be a levegőt. 

- Nem, de nem is vagyok harcos. ~Zara idegesen dől hátra a székben. Alig észrevehetően megrázza a fejét, Masa-t úgy sem fogják meggyőzni. Az előítéletei erősebbek. 

- Szerintem, ne vegyünk mindenkit egy kalap alá. Tény, hogy sok harcos gyűlöli a tündéreket ezt a nővérem is mondta már aki a minisztériumban dolgozik és jó pár harcossal találkozott. De nem mindenki. Ez nagyon megoszlik úgy ahogy a tündéreknél is. Vannak akik utálják a harcosokat és vannak olyanok, mint Zara meg Orla akik simán ágyba bújnának velük. ~Zara döbbenten vezeti a tekintetét Nesa-ra majd az első kezébe kerülő dolgot hozzá vágja. A hosszú barna hajú lány kuncogva húzza össze magát ahogy felé repül Zara bájitaltan füzete. 

- A lényeg az, hogy ne vegyünk mindenkit egy kalap alá. Nincs rá bizonyítékunk, hogy Nace csak szórakozna Zara-val, és ami engem illett nem is hinném. Még mindig úgy gondolom, hogy akkor nem így viselkedne. ~Nyújtja át Zara-nak a füzetét aki sértetten kapja ki a kezéből. 

- Jól van, zárjuk le a témát....Amúgy nagyon szép Zara a kezeden lévő védőpecsét, már máskor is akartam mondani. Lótusz, igaz? ~Nézi Masa a Zara alkarján lévő tetoválást. 

- Igen, lótusz. ~Válaszolja bólintva. 

- A tiétek milyen? ~Kérdezi és a saját kezét úgy fordítja, hogy a lányok jobban szemügyre vehessék a védőpecsétként szolgáló tetoválást. Természetesen ő is látta már a lányokét, de nem igazán foglalkozott eddig vele. Mindenkinek van így nem olyan nagy szám. 

- Az enyém ilyen. ~Nyújtja felé a kezét Nesa. Zara közelebb hajolva nézi meg pontosan mit is ábrázol.

- Liliom. ~Jelenti ki mosolyogva, hiszen felismeri a növényt. Egy nagyon gyakori virág tündérföldén, szinte minden kertben megtalálható. Nesa bólint majd átnéz Masa-ra, hogy mutassa ő is. Zara és Nesa egy darabig nézegetik de egyikőjük sem jön rá milyen virág díszíti a kezét. 

- Most már mond el Masa. ~Türelmetlenkedik Nesa. 

- Jól van, ez egy hanga.

- Hanga? ~Kérdez vissza egyszerre Nesa és Zara. 

- Jaj, tudom. ~Kiált fel hirtelen Nesa ezzel kicsit meg is ijesztve Zara-t. 

- A városunk szélén élő öreg néninek konkrétan az egész udvarában ilyen virág van. Azért volt ilyen ismerős. 

- Én is láttam már több helyen is, de nem tudtam, hogy mi a neve. 

- Láttátok Nace védőpecsétjét? Én múltkor figyeltem meg amikor Zara-val meg Nace-szel kint beszélgettünk a lépcsőn. Nekem nagyon tetszett, szerintem nagyon szép tetoválása van. 

- Én nem figyeltem még egyszer sem. ~Rázza meg a fejét Masa. 

- Annyira én sem, bár futólag láttam, hogy kard meg azt hiszem farkas vagy oroszlán volt rajta.  ~Erőlteti meg magát Zara, hogy felidézze emlékezetében a Nace alkarján lévő védőpecsétet. 

- Ejnye. Már háromszor csókolóztál vele és egyszer sem figyelted meg normálisan milyen tetoválása van? ~Rázza a fejét rosszallóan Nesa. Zara kissé felbosszantva dől előrébb a széken. 

- Nesa drágám. Mint mondtad is, mással voltam elfoglalva nem pedig a keze nézegetésével. Másrészt pedig nem csókolóztam vele egyszer sem. ~Néz rá csúnyán. Valójában nem mérges de Nesa egy másodperc alatt képes felidegesíteni. 

- Jól van akkor csak majdnem csókolóztál vele. ~Forgatja a szemét Nesa de azért halványan mosolyog. 

- Amúgy meg Nace védőpecsétje középen egy kardot ábrázol aminek az egyik oldalán egy fél farkas fej a másik oldalán pedig egy fél oroszlán fej van. Összességében pedig nagyon jól néz ki, olyan igazi harcosos. 

- Mert neked aztán van fogalmad róla mi az igazán harcosos. ~Mormogja az orra alatt Masa. Nesa oda kapja a tekintetét és szúrós szemekkel néz a lányra. 

- Tessék? 

- Semmi. ~Rázza meg a fejét Masa. Nesa először nem akarja annyiban hagyni a dolgot de aztán inkább elengedi és nem foglalkozik a megjegyzéssel. 

- Lányok szerintem feküdjünk le aludni. Holnap délelőtt indulunk Mastema-ba, ki kell pihennünk magunkat mert hosszú nap lesz a holnapi. ~Javasolja Zara. 

- Én még egyáltalán nem vagyok álmos. Kilenc óra van ilyenkor a gyerekek alszanak csak. ~Néz a telefonja kijelzőjére Nesa. 

- Én sem vagyok álmos. 

- Én sem, de tudom, hogy korán kelünk. Szívem szerint kimennék levegőzni de nincs kedvem lemenni. ~Helyezkedik a széken Zara, hogy egy minél kényelmesebb pozíciót találjon. 

- Holnap 10-kor indulunk, ugye? Mert én nem vagyok hajlandó 9-nél hamarabb felkelni. Fél óra alatt elkészülök másik fél óra alatt megreggelizek aztán megyek is a gyülekező helyre. 

- Ne már. Biztosan nem fogsz elkészülni fél 10-re és akkor már csúszik minden. A többiek nem fognak azért várni mert te lusta vagy időben felkelni. 

- Kedves Masa....Elfogok készülni időben, nem kell aggódnod, de minden nap hajnalok hajnalán kelek, hétvégén biztos nem fogok korán kipattanni az ágyból. Azt mindenki elfelejtheti. ~Makacskodik Nesa mire Masa csak bosszúsan fújtat egyet. 

- Könyörgöm Zara te kelj fel időben mert neked még több idő mire elkészülsz.

- Ezt meg sem hallottam. ~Néz a tündér lány összeszűkített szemekkel Masa-ra. 

- Kopogtak? ~Emeli fel az ujját Nesa jelezve, hogy mindenki maradjon csendben. 

- Ki kopogott volna, este van ilyenkor már minden épeszű a szobájában van. ~Morogja Masa paprikásan. 

- Ti nem hallottátok? ~Suttog. Masa a szemeit forgatva ejti inkább fejét az ágyra. Zara elmosolyodik ezt látva, úgy tűnik Nesa Masa-t is kikészíti. 

- Nace. ~Orla magas, szinte örömében visító hangja még a csukott ajtón is erősen áthallatszik. 

- Nace? ~Lepődik meg Zara most sorban utána Nesa és Masa is. A hosszú barna hajú lány felpattan és az ajtóhoz lépve feltépi azt. 

- Nace, hát te? ~Kérdezi döbbenten Nesa, majd léptek zaja hallatszik. Zara lassan a forgós székkel együtt fordul az ajtó irányába. Nesa nem sokkal később hátrébb lép a helyére pedig Nace érkezik.

- Sziasztok. ~Köszön mosolyogva majd tekintete megakad Zara-n. 

- Jól van gyere Masa, későre jár menjünk aludni. ~Lép oda Nesa Masa-hoz és a kezét megfogva izgatottan felrántja az ágyról. Masa értetlenül néz rá. 

- Mi? Az előbb még azt mondtad nem vagy álmos, szerintem nem kéne

- Oh dehogynem. Nace biztosan nem hozzánk jött, hanem Zara-hoz úgyhogy hagyjuk őket kettesben. ~Vigyorog Nesa miközben maga után rángatja Masa-t. 

- De várj már Nesa. ~Ellenkezik Masa azonban esélye sincs, Nesa erősen elhatározza, hogy már pedig kettesben hagyják a kezdő szerelmeseket. 

- Ez a te szobád? ~Kérdezi Nace lágy hangon miután Nesa becsapja a szoba ajtaját.

- Igen. ~Mosolyog Zara és feláll a székről.  

- Még nem láttam a szobádat. ~Lépked beljebb és alaposan szemügyre veszi Zara magenta színekkel díszített szobáját. 

- Eddig még sosem invitáltál fel ide. ~Fordul felé pajkosan mosolyogva Nace. Zara nem szól semmit csak zavartan beharapja alsó ajkát. Nem igazán tud mit kezdeni a kialakult szituációval, még álmában sem gondolt erre, hogy Nace egyszer csak megjelenik a szobájában. 

- Ez a kedvencem a tündérek szobájában. Hogy lehet bámulni az éjszakai égboltot. ~Fekszik be Zara ágyába és egy pillanatra az égre tekint majd utána Zara-ra. 

- Én is nagyon szeretem. ~Nyel egy nagyot Zara és idegesen a hajába túr. 

- Kapcsold le a villanyt és gyere ide. ~Paskolja meg a maga mellett lévő helyet Nace. Zara torkán szorul a levegő és bármennyire is próbál lazának tűnni csak úgy süt róla az idegesség. Ez természetesen a harcos fiú figyelmét sem kerüli el. A tündér lány nagy levegőt véve kapcsolja le a lámpát. 

- Sok tündér szobájában jártál már? ~Kérdezi miközben befekszik Nace mellé. 

- Csak egyben. ~Mosolyog a harcos fiú. A sötét szoba amit csak a csillagok és a fénylő hold gyönyörűsége világít be igazán romantikus légkört varázsol. Zara gyorsan veszi a levegőt és a mellkasa is gyorsan emelkedik majd süllyed. Ahogy telik az idő Zara fokozatosan egyre jobban megnyugszik. A csillagok bámulása jó hatással van az idegeire.

- Nagyon jó lehet minden nap így elaludni. ~Mondja halkan Nace mire Zara mosolyogva bólint. 

- Igen tényleg az. Nagyon hangulatos és megnyugtató. Többször is volt már, hogy a csillagok bámulásába aludtam bele. 

- Amikor a csillagokat nézem mindig azon gondolkodom vajon mi lehet ott kint? Van-e más életforma? Egy távoli bolygón élnek-e hozzánk hasonlók?~Zara elmosolyodik Nace szavain. 

- Nem tudom. Sokan még a saját világunkat a saját bolygónkat sem ismerjük. Honnan tudhatnánk mi van odakint? 

- Igen ez igaz. ~Ért egyet Nace. 

- Te mit gondolsz? Vannak rajtunk kívül mások is?

- Biztosan. ~Dünnyögi Zara. 

- Szerinted?

- Szerintem is. Bár tuti nem olyan jóképűek, mint én. ~Zara fintorogva forgatja meg a szemeit. Nace halk kuncogása mosolyt csal az arcára. Milyen szerény ez a fiú.